A maga nemében egyedülálló fénykép érkezett az egyik amerikai egyelem fizikai kísérleti terméből. A különös felvételt láthatatlan elektromos hullámokról készítették, röviden: láthatóvá tették a láthatatlan elektromos rezgést. Tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt beláthatatlan fontosságú ez az új eljárás, ami igazolja a feltevéseket és pontosan megmutatja, hogy az elektromos hullámok hogyan terjednek.
Beigazolódott, hogy helyes volt az elméleti feltevés és elektromos hullám ugyanúgy terjed a világmindenséget betöltő éterben, mint ahogy a nyugodt tó felületén terjednek a hullámok, ha egy kővel „megütjük” a víztükörnek sima felületét. Ilyenkor gyűrűalakban mind tovább és tovább halad a hullámzás s ha egy másik helyen más hullámokkal találkozik, akkor azokkal összekeveredve meghatározott törvényszerűséggel folytatja útját vagy megszűnik.
A kísérletek és a szenzációs felvétel tanusága szerint az elektromosság is hasonlóan viselkedik. Az elektromos szikra, akárcsak a vízbe dobott kő, „megüti” az étert és a gyűrűző hullámzás a tér minden részébe másodpercenként 300 ezer kilométeres gyorsasággal hullámmozgás alakjában terjed tova. A víz hullámzása ennél sokkal lassúbb, szemmel követhető.
Az éter hullámzása sokezerszerte gyorsabb és mindeddig láthatatlan volt. Az új eljárás zsenialitása éppen abban van, hogy versenyre kelt az elképesztő gyorsasággal és a boszorkányos láthatatlansággal diadalmasan rántotta le a leplet a titokzatos hullámok csodás életéről, kitűnő amerikai fizikusok azonban nemcsak az elektromosság láthatatlan hullámait leplezték le, hanem a hősugarakat is, továbbá a hang hullámzását. Egészen új lehetőségeket tártak ezzel fel, a tudományos vizsgálódás részére új fegyvert kovácsoltak, aminek haszna rövidesen mutatkozni fog egy csomó értékes találmányban.
A láthatatlan világ merész kutatói mint már annyiszor, most is a multba mentek vissza és Töplernek, a világhírű Hertz társának egy találmányát, amelyet 1864-ben tett közhírré, a sztroboszkópos rezgésvizsgálót tökéletesítették. Különleges eljárással fénytörő prizmákat használtak fel a sztroboszkóphoz és így sikerült a felvétel. A kettős egyesített eljárás a szem és a fényképezőgép lehetetlenségén alapul.
A gyorsan következő képeket a szem nem képes követni s megfelelő egymásutánban a szemünk elé kerülő állóképek mozgóképpé egyesülnek a látóidegekben. Ezen alapul a film is. Nos, a sztroboszkóp ugyanerre épít. Gyorsan forgó kerekek szemlélésekor már bizonyára mindenki észrevette, hogy a küllőket nem látja, összefolyó homályos képpé egyesül az egész. Ha azonban a kerék mögött valamilyen fényforrás van, ami változtatja a fényét, akkor egyszerre csak az a különös tünemény, lép fel, hogy a szemünk úgy tátja, mintha a kerék lassabban forogna.
Sokszor állónak látunk mozgó küllőket, máskor pedig visszafelé látszik forogni a kerék. Mindez sztroboszkóphatas néven ismeretes és a szem tehetetlenségén alapul. Az ötletes amerikai fizikusok elektromos hullámok rendkívül gyors tüneményeit a sztroboszkóp csapdájába csalták és a gyors rezgésekből lassú rezgést „varázsoltak” a szem elé. A fénytörés hatására a láthatatlan rezgéseknek e csalóka lassúbb képe megjelent a vásznon, ahonnan már könnyű volt lefényképezni.
Az új felfedezés a hőtechnikában a tűzhelyek, a fűtőtestek és hőgépek (nyersolaj, benzin, stb. mótorok), a hangtechnikában a rádió, az akusztika, hangosfilm területén ígér meglepően új találmányokat.
Horváth Zoltán
