Írta: Dr. Tápay-Szabó László egyetemi rendívüli tanár

Lesz-e influenza Európában? Már van, a nyugati országokban ; Angliában elég heves. Eljön-e mihozzánk is? Ezt csak az Isten tudja. De ha a doktor urak a kezüket a szívükre teszik, kénytelenek elismerni, hogy az influenza gyógyításának módjait is egyedül csak az Isten tudja.

Miután az influenzáról én is jobbára csak tüneti dolgokat tudok, miért ne lenne szabad nekem is foglalkozni ezzel a dologgal, mely talán már holnap aktuális lehet. Különben is, vagy van sajtószabadság ebben az országban, vagy nincs; azt hiszem, hogy az influenzával kapcsolatban mindenesetre van.

Az influenza bölcsője a Hoangho középső vidéke; igen, a „Sárga” folyó vidéke, Lan-csoutól Tung-csouig; jó nagy darab föld, akkora, mint a régi Magyarország. Ezt nem valami orvosi könyvből tanultam, mert ezek a dolgok, amelyeket most elmondok, még nincsenek annyira benne az orvosi köztudatban, hogy már könyvekben is foglalkoznának velük. Nekem nagy szócsatáim voltak erről a kérdésről egy angol orvossal, akinek neve Howard Wise.

Ő ott a helyszínén, a Hoangho partján tanulmányozta sok évig az influenzát, én pedig sehol; azt lehetne tehát gondolni, hogy vitáinkban szükségképpen mindig a tudós angol győzött; mindenesetre így kívánta volna az elmélet; de az én ismereteim nem elméletiek, hanem gyakorlatiak s az elméletek nem mindig válnak be a gyakorlatban.

Dr Wise két veszedelmes influenzajárványt figyelt meg: az 1899. és az 1918. évit; ez utóbbit mi spanyolbetegség néven emlegettük. Azt mondja dr Wise, hogy úgy 1890-ben, mint 1918-ban a Hoangho árja mesésen nagy területeket öntött el; a „Sárga” folyó hozta az influenza bacillusait nyugatról és lerakta az elárasztott területen ; mikor az ár elvonult és iszapja kiszáradt, a szél nagy porfelhőket kavart fel és e porfelhők révén került az influenza bacillusa az emberekbe; kimutatható, hogy az influenza azon a vonalon terjedt, melyen a Hoangho és Európa kőzött közlekedő hajók járnak s az 1918. évi spanyol-járvány is előbb jelentkezett Angliában, mint Spanyolországban.

Az influenza kiindulópontját és elterjedésének útját illetőleg nekem nem volt és nincs is észrevételem; de nem értettem egyet az angol orvossal abban, hogy az influenza terjesztésében a Sárga-folyó a főbűnös és hogy nem lennének többé influenzajárványok, ha a Sárga-folyót is úgy szabályoznák, mint például a Tiszát. A kérdés sokkal nehezebb, mint dr Wise képzeli.

Nem az teszi a problémát nehézzé, hogy ott, ahonnan kiindul az influenza, nagyon kevés ember hal bele ebbe a betegségbe; mert nincsen olyan fertőző betegség, amelyhez harminc-negyven nemzedék elmultával hozzá ne akklimatizálódnék a nép.

Száz olyan ember közül, aki a középamerikai fajokból származik, száz vérbajos; ott a Wassarmannak nincs jelentősége, mert mindenkinél „pozitív”; de éppen azért, mert az ottani fajoknak a vérében már nagyon régen benne van, a „sápadt dugóhúzó” nevű bacillus mindaddig nem okoz jelentékeny bajt, míg a benszülöttek (értve ezek alatt a fehér benszülötteket is), csak egymásnak adogatják; ha azonban egy más országból érkezett ember kapja meg általuk a vérbajt, az a bacillus, mely a már hozzászokott fajnak nem árt, megkezdi romboló munkáját az idegennek testében.

Valószínű, hogy nálunk a tuberkulózis a középamerikai vérbaj karrierjét fogja megfutni: itt Európában mindenkiben benne lesz, de az itteniekre nem lesz ártalmasabb, mint például ma a nátha. Nagyon könnyen elhiszem, hogy a Sárga-folyó mentén a kínaiakra nézve igen jelentéktelen az az influenza, mely Angliába kerülve minden harmadik beteget megöli. Azt azonban, hogy az árvíz indítja el az influenzát Kína keleti részéből a nagy világba, én már nehezen hinném el.

Hogy az influenza eredeti helyén a porhoz tapadva terjed, mint a gümőkór, az igen valószínű; de amikor a beteg ember szervezetében már elhatalmasodott, egy tüsszentéssel, egy köhintéssel, sőt esetleg egy kézfogással is átadhatjuk az ellenünk mit sem vétett felebarátunknak. Az influenza bölcsője nagyon poros vidék; beleesik az Ordosz-sivatag is, melynek talaja nem homok, hanem por; mégpedig olyan finomszemű por, hogy az ember lába térdig merül bele. El lehet képzelni, hogy mikor szél kerekedik, milyen sűrű porfelhő száll itt fel a földről?

Én azt hiszem, hogy az influenza bacillusait a Hoangho vidékére nem a víz szállítja, hanem a szél; az influenza nem vízi, hanem légi úton indul el gyilkos útjára. De honnan jön ez a por? Tibetből. Tibet keleti szélén a fensík négy-ötezer méter magas, tőle keletre alföld van. Miután fönt a fensikon nagy a hideg, lenn, Kínában pedig ehhez képest meleg van, a hideg és meleg légrétegek örök mozgásban vannak; az igen erős nyugati szélviharok mindennapiak s a szél által hordott por csak ott rakódik le, ahol a szélvihar már lecsendesül.

A sárga por úgy ellep minden fűszálat, hogy végül az egész tömör, agyagszerű anyaggá egyesül, melyben a geológiai vizsgálat a Tibetből hozott márgán kívül növényrészeket és csigákat talál, - de kizárólag csak szárazföldi csigákat, a bakteriológiai vizsgálat pedig nagyszámú baktériumot, s ez utóbbiak közt rejtőzik az influenza bacillusa is, mely hogy azonos-e a mi orvosaink által kórokozónak tartott Pfeiffer-féle bacillussal vagy sem, azt nem én vagyok hivatva eldönteni.

A Hoangho („Sárga-folyó”) ettől a sárga portól kapta nevét, mely néhol már hatszáz méter vastag rétegben rakódott le.

A kolera és a pestis reánk nem azért nem veszedelmes, min már tudnók gyógyítani akár a kolerát, akár a pestist; az orvostudomány ezzel még nem dicsekedhetik. Azon mégsem félünk se a kolerától, se pestistől azóta, amióta ismerjük mind a kettőnek a bölcsőjét és azt az utat, amelyet követni szokott s e két veszedelmes járványt, mihelyt mutatkozik, a lehető legkisebb területre lokalizáljuk.

Azt hiszem, az influenzával szemben is többet érne a gyógyító módok keresésénél: pontosan megállapítani az emberiség e nagy ellenségének keletkezési helyét, a járványt „ketrecbe zárni”, felvonulási útjait kitanulmányozni s az influenzásokat Adenben vagy Port-Saidnál éppen úgy vesztegzár alá helyezni, mint a kolerásokat.

Amikor a járványt valamelyik országba már behurcolták, akkor már nem lehet megakadályozni, hogy az emberek ezrei megbetegedjenek, az újabban nagy divatba jött influenzaellenes injekciók dacára. Egyébként az ellen, hogy hozzászólásomat egyszerű „laikus véleménynek” nyilvánítsák, - nincsen észrevételem, sőt nagy megnyugvásomra szolgálna, ha bizonyos lennék benne, hogy mindezeket a dolgokat a doktor urak sokkal jobban tudják, mint én.