Mögöttünk a fekete ég apró csillagokkal, előttünk egy irtózatos nagy, ijesztően fényes és forró óriás golyó. Már nem kell félnünk a külső hidegtől! Pár pillanat múlva már hátrafelé nézve sem látunk csillagokat, a fényáradat egészen körülfogott s a Napot itt látjuk az orrunk előtt.

Ma hozzászoktunk egy kicsit a vakító fényességhez, azt látjuk, hogy a Nap felszíne korántsem olyan szeplőtlenül sima, amilyennek a Földről véltük. Hatalmas lángtenger van előttünk, mely forr és bugyborékol, lángok törnek ki belőle s cikáznak ide-oda, sötétebb-világosabb foltok és tűzfolyók váltakoznak rajta. Ott lenn a Földön a csillagászok azt mondják, erre, hogy a Nap felülete szemcsés szerkezetű és a sötét szemcsék közt fáklyák lobognak.

De látunk csakugyan hatalmas kiterjedésű sötét gödröket is, ezeket a Földről napfoltoknak nevezzük. Ezek irtózatos ösvények, olyan nagyok, hogy ha az egész Föld belepottyanna az egyikbe, percek alatt úgy elolvadna, mint egy darab cukor a forró kávéban. Mi azonban nem félünk semmitől, hiszen a repülőgépünket a képzelet alkotta meg s a képletet tud olyan csodát is csinálni, hogy ez a gép mindent kibír.

Benne vagyunk a Nap légkörében. Egyelőre nagyon ritka ez a légkör, sokkal ritkább, mint a földi levegő, de mennél tovább haladunk benne, annál sűrűbb lesz. Aki arra gondol, hogy nem lesz-e baj, ha nagy zuhanásunkban elfogy a Nap légköre és nekivágódunk a Nap felszínére - azt meg nyugtatjuk. Ha a Földre esnénk le, akkor bizony pozdorjává törne repülőgépünk, de itt a Napon akármeddig esünk, nem találkozunk szilárd anyaggal, amibe beleütköznénk. A Nap anyaga egészen a középpontjáig gáz, nem folyós és nem szilárd.

Még csak a szélén vagyunk a Napnak, de hőmérőnk az ablak előtt már 6000 fokot mutat. Ez a hőfok már kétszerakkora, mint amilyent a Földön elő tudunk állítani a legmodernebb elektromos medencében, nem csoda tehát, hogy itt minden anyag nemcsak megolvadt, hanem gőzzé is párolgott.

S ez a hatezer fok még emelkedik, amint beljebb jutunk a Nap belsejébe. Hőmérőnk úgy szalad fölfelé, mintha megbolondult volna. 10.000 fok, százezer fok, félmillió fok, egymillió fok, kétmillió fok.... tízmillió fok és még mindig több és több millió fok. Még ez a képzeletbeli hőmérő is kezdi felmondani a szolgálatot és elérve a negyvenmillió fokot, nem tud tovább emelkedni. Talán még nagyobb a hőség a Nap közepében, de ennyi legalább megvan.

Most pedig csodálkozhatunk azon, hogy mi van odakünn ebben a negyvenmillió fokos hőségben. Kétségtelen, hogy gáz, hiszen ilyen szörnyű hőségben nem lehet szilárd vagy folyós anyag. De ez a gáz sűrűbb, mint az ólom s ha kimerítenénk belőle egy liternyit, azt találnánk, hogy tizennégy kilogramot nyom. De azért mégis gáz!

Megállunk a Nap középpontjában és körülnézünk. A nagy fényesség mér régen elmúlt és tulajdonképpen sötétségbe kerültünk. Fénysugár nincs odakinn, de annál inkább van röntgensugár s repülőgépünk külsejét borzalmas erejű halálsugarak bombázzák. Ha bejuthatnának, pillanatok alatt összeroncsolnának minden élő sejtet bennünk!

Ha röntgenfényben is látna a szemünk és ha megfelelő nagyítónk lenne, amely tíz milliószorosan nagyít, akkor azt látnánk odakünn, hogy apró pontok, a gázok atómjai nyüzsögnek szédületes táncban. Mintha ideges toporzékolásban reszketnének egy helyben, alig férve egymástól, minden pillanatban milliószor összeütközve egymással.

Igy kell lennie 40 millió fokos hőségben, mert a hő tulajdonképpen az atomok rezgése s mennél magasabb a hőmérséklet, annál sebesebben rezegnek az atómok. A földi levegőben például az atómok másodpercenkénti ötszáz méteres, fél kilométeres sebességgel táncolnak, a Nap közepében háromszázszor akkora a sebességük!

Induljunk vissza a Földre, nagyon veszedelmes környezetben vagyunk. Bizony kifizetődnék az utazásunk, ha hazavihetnénk mondjuk - egy liternyi anyagot a Nap közepéből. Ez a liternyi 40 millió fokos, forrongó különös anyag nem kevesebb, mint három billió lóerőnyi energiát képviselne. Ha csak egy kávéskanálnyit öntenénk le belőle a Földre, egész Európát elhamvasztaná egyetlen pillanat alatt!

Tulajdonképpen nem is nagyon csodálkozhatunk azon, hogy a Napban ilyen félelmetes hőség uralkodik. Százötven millió kilométernyi távolságban van tőlünk s a sugarai ebből a nagy távolságból is elég erősek ahhoz, hogy nyáron 30-40 foknyi hőséget árasszanak a Földre. Pedig a Nap minden irányban egyformán pazarolja a hőt és fényt s a Föld olyan kicsiny, hogy összes sugarainak csak 225 milliomod részét fogja fel. És ez az elenyészően kis rész is elég, hogy a Földön fentartsa az életet, embert, állatot, növényt.