Négyszáz évvel ezelőtt írta le Erasmus Rotterdamus a halhatatlan szavakat: „Bellum dulce inexpertis!”. A háború annak szép, aki még nem ismeri! A nagy humanista bölcselő korában még emberi erő, emberi izom döntötték el a háborúkat, már a világháborút a központi hatalmak minden férfias vitézségük ellenére anyaghiány okából vesztették el. A compiégnei erdőben aláírt fegyverszünet óta a nyersanyagok súlya és jelentősége megsokszorozódott, óriási benzin-, vas- és gumikészletek nélkül ma nincs háború.
Már pedig azok a nagyhatalmak, amelyek egyelőre minden erejükkel és minden módon megőrizni igyekeznek a békét, e fontos nyersanyagok több mint kétharmadrészének vitathatatlan birtokában vannak. A legfontosabb katonai fűtőanyag, a benzin világtermelésének háromnegyed része Amerikából kerül a piacra, a fennmaradó harmadrész három világtröszt, a Royal-Dutch, a Standard Oil és az orosz szovjettröszt birtokában van. A fegyverkezés és a kis, helyi jellegű háború sokkal jobb üzlet, semmint hogy arról akár a nagy kapitalista vállalatok, akár a szovjetkormány lemondanának.
A német fegyverkezés alapanyaga a vas, francia bányákból és Svédországból kerül ki. A francia vasérckivitel Németországba a Ruhrvidékre 1933 óta meghatszorozódott, a svéd vasérckivitel a háromszorosára növekedett, pedig Franciaországban a Népfront kabinettjei, Svédországban pedig szocialista kormányok vannak uralmon. Azt sem szabad elfeledni, hogy Abesszinia kiaknázása és gazdasági kiépítése, a polgárháborúban feldúlt spanyol városok és vállalatok felépítése és üzembe helyezése s végül a valószínűleg japán kézre kerülő óriási kínai területek megszervezése és kiaknázása hatalmas tőkebefektetéseket, számban alig kifejezhető anyag- és gépszállításokat igényel.
Erre a rendkívüli teljesítményre egyedül, a saját erejéből Olaszország Abesszíniában, Japán Mandzsukuóban képtelennek bizonyult. E páratlan üzleti lehetőségek reményében várják az anyagforrások és tőkekészletek birtokában ülő nagyhatalmak kis lokális háborúk befejezését, mert ha megőrzik nyugalmukat és elkerülnek egy világkonfliktust, két kézzel arathatják a türelem politikájának gyümölcseit.
Már most is ezer láthatatlan üzleti szál fonódik az ellenséges táborok között, szinte a szemünk láttára, úgy Spanyolországban, mint a Távol-Keleten s még Oroszország is készséggel szállított ez év első harmadában az ellenséges Japánnak 50.000 tonna benzint, több mint a dupláját a mult évi mennyiségnek. Ne feledjük el, hogy egyetlen német kézen levő francia területre nem hullott a világháborúban francia bomba, s ez a briey-i ércmedence volt. Egyetlen francia repülő szegte meg az íratlan megállapodást, kapott is szegény, súlyos fegyelmi büntetést! A briey-i bányatársaság elnöke M. de Wendel volt, s ugyanakkor a német vezérkarban szolgált egy másik úr, aki különösképpen a Herr von Wendel névre hallgatott.