„Mint mindig, a gyáripar ezuttal is, hagyományaihoz hiven, támogatja a szociálpolitika fejlesztését és szivesen járul hozzá minden intézkedéshez, amely a munkásság helyzetének javitására, kulturális szinvonalának emelésére, higiénikus életfeltételeinek és általában életstandardjának emelésére szolgál. De kötelességének tartja hangsulyozni, hogy hiábavaló a ködképek hajszolása, hogy sohasem szabad elhagynunk a valóság talaját és hogy minden gazdasági munkának, tehát a szociálpolitikai reformoknak is versenyképességünk fenntartása az alapja.”

Az ünnep előtti hangulatban, ezt az egyszerü, józan beszédet hallottuk Chorin Ferenctől, a GyOSz elnökétől, s most azon töprengünk, vajjon mit szólnak hozzá azok, akik az utóbbi években reggelinket, ebédünket és szerény vacsoránkat sohasem mulasztották el a szociális intézkedések több fogásból álló lakomájává varázsolni? Nulla dies… Egy nap sem mult el anélkül, hogy be ne akarták volna bizonyitani rendszerük fenségét, humanisztikus eredetét és saját szivük jóságát valami olyan intézkedéssel, amelyet „szociális lelkiismeretük” sugallt. És soha egy percre sem szünt meg szivük vérének szakadatlan ömlése, hol a parasztért, hol a munkásságért, hol a kisiparosért vagy más szomoru sorban vergődő néprétegért.

Most, a humanisztikus szenvedélyesség e föllángolásának napjaiban, közvetlenül a szeretet ünnepe előtt, megszólal ez a józan hang, amely arra az egyszerü gazdasági törvényre hivatkozik, hogy a versenyképesség fönntartása és biztositása az alapja minden gazdasági munkának s egyuttal ez a határa is a „szociálpolitikai intézkedések” divatjának.

Mi késztette Chorin Ferencet arra, hogy igy belerontson e szép és nemes szenvedélybe, az ünnep előestéjén? Az-e, hogy alaposan szemügyre véve e lázas intézkedések eredményeit, kénytelen volt megállapitani, hogy csak kevéssé váltották valóra a mai gazdasági rendszernek azt az igéretét, hogy egyedül ő képes megváltani a szenvedő világot számos bajaitól?

Vagy az a megismerés-e, hogy e szakadatlan és mértéktelen szociálpolitikásdi lényegileg nagyon hasonlatos ahhoz a müvelethez, amikor egyik pohárból a másikba töltjük az italt, hogy többnek lássék? Nem kell-e objektiv itélet alapján megállapitani, hogy az utóbbi éveknek szociálpolitikai jelszava alatt hozott intézkedései nem egyszer csak arra valók voltak, hogy a magángazdaság szabad mozgását akadályozzák és egyre jobban kiterjesszék a gyámkodást felette?

És nem kell-e megállapitani, hogy az áldozatok, amelyeket a gyáripartól ezekért az intézkedésekért követeltek és amelyeket a gyáripar mindig készségesen meg is hozott, végül és sokszor nem eredményeztek egyebet, mint a magángazdaság gyöngitését s ezt anélkül, hogy a segitésre szoruló néprétegek sorsán segitettek volna.

A minden áron való szociálpolitikai szenvedélyes alkotási vágy önmagában lehet az őszinte humanizmus leküzdése. Lehet a rendszer gyógyitó erejébe vetett hit és őszinte meggyőződés követelménye. Lehet annak a biztos tudatnak gyümölcse, hogy az állami beavatkozás rendszere csakugyan alkalmas azoknak a tulkapásoknak letörésére, amelyekkel a tőkét állandóan vádolják. Mindez lehet és eszünkbe sem jut, hogy a szenvedély őszinteségében és tiszta szándékaiban kételkedjünk. De az eredmények, a megváltó rendszer eredményei mintha nem igazolnák ennek a hitnek és meggyőződésnek kétségbevonhatatlanságát és igy az ünnepi hangulat dacára is időszerünek kell tartanuk a Chorin Ferenc intelmét, amely a humanisztikus szenvedélyesség határait egy gazdasági törvény parancsával állapitja meg: versenyképesnek kell maradnunk!

Időszerünek?
Igen, bármennyire is készülünk az ünnepre, körül kell néznünk a világban és a realitások előtt nem szabad szemet hunynunk. E lap más helyén közöljük képét annak az áralakulásnak, amely a világpiac legfontosabb nyersanyagai terén beállott, s amely azt jelzi, hogy az alig egy éves gazdasági lendület periódusa, ha nem is változott meg, de változhat. Számot kell vetnünk a világtőzsdéken megnyilatkozó szokatlan feszültséggel. A helyenként erősen visszaeső fogyasztást jelző számokkal, amelyek mind azt látszanak igazolni, hogy a konjunktura tetőpontján tuljutva, el kell készülve lennünk ujabb depresszióra.

Chorin Ferenc beszédében, amely minderre figyelmeztet bennünket, van egy mondat, amely különösképen meglepett bennünket. Az, amely arról szól, hogy még a legmesszebbmenően autarkiás berendezésü államok is kénytelenek tudomásul venni, hogy az autarkiák dacára is a gazdaság univerzálitása mindenütt érvényesül és hogy a konjunktura emelkedése és esése nem áll meg az államok határánál, vagy az egyes országok vámsorompóinál. Másszóval, a gazdaság egyetemes törvényei minden elzárkózás ellenére élnek s hogy következésképen mi sem maradunk érintetlenek egy esetleges depresszió hatásaitól.

A gyáriparosok elnöke a bekövetkezhető fordulat esetére állami beruházások elrendelésében keres biztositékot gazdaságunk számára a pozitiv tevékenység oldalán, amiről különbözők lehetnek a felfogások. De egyértelmü a gazdasági köröknek az a nézete, hogy a negativ oldalon e fenyegető eshetőség beálltára nincs más védekezési eszköz, mint a sulyos közterhek leépitése. Lényegileg azonos e tekintetben a GyOSz elnökének fölfogása azzal, amelyet Éber Antal, a Kamara kitünő elnöke juttatott kifejezésre, aki általában a közterhek mérséklését ajánlotta, míg Chorin azt is megmondta, hogy mely ponton kell mérsékelni őket: a szociálpolitikai terhek további emelésének beszüntetésén.

Elismerjük, merész vállalkozás a szociális alkotások szenvedélyének mai napjaiban, az ünnep előtt, a gazdaság kérlelhetetlen törvényére hivatkozva ugy beszélni, ahogy Chorin Ferenc tette. El is vagyunk készülve rá, hogy a mindig jószivüek hangos panaszra fakadnak miatta s megeresztik könnyeiket. Talán és mert a gyáripar ellen támadni a legnépszerübb divatunk, kemény megrovásokat is fogunk hallani a szociális lelkiismeret monopóliumtulajdonosaitól. De sokszor nehezebb őszintének lenni, mint jószivünek, főleg, ha a jó sziv áldozatait mások viselik.

És végül az ünnepi beszédekre áll az Irás szava leginkább…
Legyen szavatok igen,igen vagy nem, nem. Se álnok és hamis ígéret ne legyen benne, se jó szivetek hiu fitogtatása, mert az igazságos beszédnek nincsenek sem árkai, sem farkasvermei…