Az összes mezőgazdasági kamarák már kézhez kapták a most elkészült hegyközségi törvénytervezetet azzal a felhívással, hogy a hozzászólásokat a legrövidebb időn belül terjesszék elő; miután a kormány már e hó 15-re ankétet hívott össze ez ügyben. A javaslat első része előírja, hogy mindazokon a helyeken, ahol ötven katasztrális holdnál nagyobb területű szőlőbirtok van: hegyközség alakítandó.

Ezek a hegyközségek járulékokat vethetnek ki holdszám arányában tagjaikra.
A hegyközségek elnökeiből alakul tövényhatóságonként a vármegyei hegyközségi tanács, amelynek élén az elnök és a hegyközségi titkár áll. A vármegyei hegyközségi tanács költségeinek fedezetére a vármegye területén lévő szőlősgazdák holdanként egy pengővel fognak hozzájárulni. A javaslat másik része a szőlőgazdálkodásról szól és egyes intézkedései a legnagyobb elkeseredést fogják kiváltani a szőlősgazda társadalomban.

A javaslat három évig minden néven nevezendő szőlő telepítését megtiltja.
Három év elteltével szőlőt csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével lehet telepíteni. Aki az engedélyt legfeljebb egy katasztrális holdnyi területre adhatja meg és ezt is csak vagy olyan homokterületre, amely más művelésre alkalmatlan, vagy pedig olyan hegyvidéki területre, amely már a filoxera előtt szőlővel volt beültetve. Évente összesen csak háromezer katasztrális hold területre engedélyezhet a miniszter új telepítést. Erre a területre is körülbelül holdanként száz pengő telepítési illetéket kell fizetni. Elrendeli a törvény a direkt termő szőlők 1940. év végéig való kiirtását vagy kötelező átoltását: a tulajdonsok 130 pengő holdankénti kártalanításban részesülnek.

Súlyos intézkedése a javaslatnak az, hogy azok az öt holdon felüli szőlősgazdák, akiknek szőlői vagy olyan homokterületen feküsznek, amely más művelésre is alkalmas, vagy pedig a filoxera előtt még nem volt szőlővel beültetve: holdanként a bor értékesítési alap javára harminc pengő külön adót tatoznak fizetni.

Hosszú évek óta, amióta a szőlőgazdaság és bortermelés lejtőre került, másról sem volt szó, mint hogy a kormány a borfogyasztási adó lényeges részét fogja borértékesítési célokra felhasználni!

Kétségtelen, hogy különböző segítési akciókkal meg is indult ennek az érdemes termelési ágnak alátámasztása, azonban ennek az ésszerű és megértő kormánypolitikának mégsem lehet az a következménye, hogy a különben is nehéz terhek alatt roskadozó szőlősgazdákat újabb adókkal sujtsák. Az új javaslat intézkedései egyáltalában nem fogják a minőségi termelést előmozdítani!

Az élelmesebb gazdák meg többet fognak termelni, ami egyáltalában nem jár majd sem a mennyiség apasztásával, sem a minőség javításával. Ellenben megjósolhatjuk, hogy e miniszteri szobákban elképzelt és a való életben amúgy is keresztülvihetetlen rendelkezések országszerte kiábrándulást és elkeseredést fognak kelteni.

A szőlősgazdák túlnyomó része törpebirtokos, tehát épp az a társadalmi réteg, amelynek megerősítése a mai időkben legelsőrendű politikai célkitűzése a kormányzatnak. Aki pedig az öt holdon felüli szőlősgazdákat mamutbirtokosoknak tartja és adózási képességüket is így bírálja el, annak fogalma sincs a tényleges helyzetről. Reméljük, hogy ebből a törvényjavaslatból nem lesz törvény!