|
Karinthy Frigyes - szegény Juhász Gyula
Még nem tudok a verseiről beszélni, melyeket nagyon szerettem, remélem, közös barátaink s az ő barátai úgyis elmondják, ami hirtelenében elmondható. A költőről se, akit ezek a versek felhasználtak és meggyötörtek s a végén elpusztítottak, hogy világrajöhessenek, mint erőszakos magzatok az édesanyát. Nem a sorsot és jellemet - magát a betegséget látom ebben a pillanatban s a furcsa, halálravált arcot, homlokát, a gyötrelmesen torz fintort.
Furcsa paradooxon ingerel ellenmondásra. Ez az arc egy őrültnek, vagy egy középkori szentnek az arca volt, úgy, ahogy a mult század lélektana azonosította a kettőt. Az első hasonlóságról szólva, például nem tudok elhessegetni egy látomást: a szakállas, belga női krisztust: elbarnult fakeresztek és metszetek ábrázolják, nekem Móra Ferenc mutatott egyet, megdöbbentem, hogy hasonlított Juhászhoz.
Viszont tébolydákban való bolyongásaim útján is sokszor találkoztam ezzel az arccal, a boldogtalan skizofréniások közt. Könnyű volna leszögezni, egyszerűen, hogy nem véletlenül töltött annyi időt elmegyógyintézetekben. Hátha még hozzátesszük, hogy többnyire tulajdon akaratából. És mégis, mindezzel a tünettel szemben makacsul ragaszkodtam hozzá, egy életen át, s főként vele szemben, hogy nem volt őrült. Hogy éppenúgy szerepet játszott, tudtán kívül, mint ahogy verseinkben ábrázolunk és idomítunk csodálatos hősöket és vértanúkat.
Eljátszotta a verseit. Mindig éreztem ezt, szerettem volna letépni róla a csontjáraforrott álarcot, nem az Ťigazságť kedvéért, hanem hogy megszabadítsam önmagától, ahogy kínlódik a lárva alatt. Sok öngyilkossága egyikét revolverrel követte el, ott találtam a Rókus hírhedt hatos szobájában, jégtömlővel a szivén. Mikor meglátott, lehunyta a szemét és szóról-szóra ezt mondta, megfelelő hangon: "Itt fekszem, az élet fáradt katonája".
Ráordítottam a haldoklóra: "Csirkefogó, ne komédiázz! Nem fogsz meghalni, - értetted? egy ilyen rossz verssor kedvéért, ezt már nem tűröm! találj ki jobbat, akkor beleegyezem". Akkor gyorsan meg is gyógyult, de egy év mulva már a Schwarzerban volt. Kimentem hozzá, ugyanolyan dühösen és elszántan, hogy kihozom onnan. Beszélgetésünket akkor nagyjában feljegyeztem. Most ellenkező oldalról támadtam meg, mint öngyilkossága alkalmából, színlegesen belementem a játékba, Ťad abszurdumť szerettem volna kimozdítani önszemlélete tengelyeit.
- Úgyvan. Ez a helyes kifejezés. Bocsáss meg, megérdemeltem a rendreutasítást. De meg fogod érteni élénkségemet - az ember ritkán jut ilyen szenzációhoz. Engem a halottak mindig érdekeltek és izgattak és ingerelték a kíváncsiságom - hát még az élők, képzelheted! na és most, gondold el, egyszerre kapom, egyszemélyben, mind a kettőt! élőhalott! micsoda érdekes, kivételes állapot! a halottal nem kell közvetve, spiritisztikus ceremóniák útján keresnem az érintkezést - a halott személyesen világosíthat fel engem, szegény, szerény, szimpla embert, aki csak élek, nem vagyok azonkívül, hogy élek, még meg is halva. Bezzeg te irigylésreméltó ember, neked jó dolgod van, huncut... ezt jól megcsináltad... Persze, jól érzed itt magad, mi? - Ugyan, hadd el, most is bolond vagy, ezen nincs mit vitatkozni, megbocsáss. És nem is erről van szó, mondom, hanem arról, hogy nem értem... én azt hittem, te nemcsak tudsz erről, hanem jól is érzed magad ebben az állapotban, - örülsz neki, mint valami kivételes dolognak, ami elválaszt a többi embertől és fölébük emel.
Ebből indultam ki, természetesen, miután magad jelentkeztél e kivételes úri ház lakói közé, ahol mindenki büszkén és boldogan vallja magát másnak, különbnek, császárabbnak, napoleonabbnak, költőbbnek, okosabbnak, hozzáértőbbnek, szakemberebbnek, megértőbbnek, kritikusabbnak, vígabbnak, szomorúbbnak, mélyebbnek, gőgösebbnek és alázatosabbnak a többinél. Az élőhalottak házában, igen, ahol sokkal különösebb és rendkívülibb és titokzatosabb dolog az, hogy a halott él, mint az, hogy az élő meg van halva. (Kiábrándultan). Én nem tudtam, hogy te itt rosszul érzed magad. Azt mondod, rettenetes. Akkor mért vagy itt?
Te őrült vagy - ez nagyon szép és felemelő dolog - de miután itt rosszul érzed magad, ebből arra következtetek, hogy irigyled a többieket, akik azonkívül, hogy őrültek, még más foglalkozást is szoktak űzni - politikával, kereskedelemmel, esztétikával foglalkoznak. Fiam, itt nincs más hátra, - neked egészségest kell szimulálni. Tudom, hogy nehéz, de semmiképpen sem nehezebb, mint józan ember számára lemásolni azokat a furcsa mókákat, amiket az őrültek csinálnak.
Csak egy kis önmegtartóztatás kell hozzá, egy kis fegyelem - egyszerűen megfigyeled, hogy a többi, rendes ember, odakint mit szokott csinálni, beszélni, hogy osztja be az idejét, hogy vélekedik közérdekű kérdésekről - hiszen jó megfigyelő, ügyes és ravasz ember vagy különben - aztán szépen utánuk csinálod, utánuk mondod, - rövid idő mulva, meglásd, úgy kiállítják neked a bizonyítványt, hogy kutyabajod, mint annak a volt miniszternek, aki egyszer eldicsekedett nekem, hogy ő az egyetlen a magyar politikusok közt, akinek írása van róla, hogy ő nem elmebeteg.
Kelj fel holnap rendes időben, borotváltasd le a szakállad, mondd azt, hogy fontos dolgod van, ugyanis el kell menned a közigazgatási bizottság ülésére. Ebédelj meg abban a budai vendéglőben, ahol a koszt nem jobb, csak drágább, mint másutt, viszont mindenki odajár. Ebédután, miután elolvastad a lapokat, ásíts egyet, nézz be a kávéházba és csevegj el a főszerkesztő úrral az aktuális kérdésről, hogy Lonci őnagysága bokája vékonyabb-e mint Mancié, vagy fordítva. |