Székely Béla: A gyermekkor szexualitása - dr. Tótis Béla: A fogamzás titka
A tudományos irodalom rendszerint annál kevésbé népszerű, mennél inkább tudomány. Ha azonban szexuális tudományról van szó, a dolog mindjárt veszélytelenebb; nincs olyan nehézkes, nagyképü és idegen szavak áradatával meghomályosított tudományos frazeológia, ami ártani tudna a téma népszerűségének.
E népszerű gyermekpszichológiák s szerelmi tanácsadók a nagyközönség számára készültek, vagyis laikusoknak és vádlottaknak. A tudomány nem tartozik a laikus olvasóközönség érzékenységét kimélni, de a Ťnépszerűsítőť művek már nincsenek abban a kellemes helyzetben, hogy fittyet hányjanak a közönség igényeinek. Miután nem maga a tudomány övék, csupán a tálalás, kompilációiknak éppen a csinos adagolás, vagy a praktikus tények érthető elmondása adhatna létjogosultságot.
Csakhogy csinosság és adagolás gátolná a sikamlós témák bőséges feszegetését, a világosan elmondott tények viszont nem tudnának hatalmas kötetté duzzadni, s így mindkét mód erősen gátolná ilyfajta könyvek várható nagy könyvsikerét. Az üzleti fantázia efajta műveknél egyetlen ötletből táplálkozik, hogy teljesen elegendő és célravezető szexuális témákról csak úgy általában beszélgetni!
Az olvasó csodálkozhat ugyan, hogy a szaporodás meglehetősen közismert folyamata miért igényel oly díszes és csábos elemezgetéseket, s hogy a gyermeknevelésnek miért egyetlen problémája a csecsemő dühödt és csillapithatatlan szexualitása, de hát minden időkben értelmes és célszerű cselekedet volt lapos sikamlósságokat tudományos hangzás tekintélyével diszíteni. E művek nyilvánosság elé kívánkozó mondanivalója voltakép nem igényel többet egy-két lapnyi szövegnél.
De a csiklandó és pikáns példák fontoskodó applikálásához, tudományos külszinéhez s hatástkeltő nagyképéhez az orvosi, patológiai, pszichológiai és pedagógiai műszavak egész arzenálja szükséges. Érthetően és magyarul ilyesmiről írni egyrészt nem volna érdekes, másrészt nem volna kinyomtatható. Aki nem próbálta még ily írásokat szakkifejezéseiktől megtisztítani, s a mondatot magyarul megérteni, az nem is képzeli, hogy a legegyügyübb pornográfiába is néhány hatásos s nehezen érthető műszó mily tudományos és impozáns mélységeket képes varázsolni.
Persze igen hézagpótló volna olyan népszerűsítő könyv, amely tudnivágyó szülők, szenvedő serdülők, bajbajutott szerelmesek - és a kegyetlen tudomány közt hidat próbálna verni. De ilyen könyv, számottevő, legalább nálunk, alig van. Mert nem hiszem, hogy pl. Székely Béla új könyvének táblájáról mosolygó édes gyermekarc jó ügyért csábítja könyvvásárlásra a gyermekük jövőjéért aggódó anyákat. Azt sem hiszem, hogy Tótis Bélától a serdülők vagy fogamzástól rettegő nők valóban megnyugtató tanácsokat nyerhetnének.
(E két könyvet, mint két típust, a példa kedvéért idézem, találomra, mert tíz másik ugyanilyet épúgy említhetnék). Az ilyen művek, miközben részvéttel nyujtogatják segítő kezüket a szenvedő emberiségnek, s egy jobb jövőt, erkölcsösebb, tisztább emberiség kitenyésztésének délibábját csillogatják az olvasó elé, voltakép nem akarnak s nem is tudnak mást tenni, mint csak ugy beszélgetni a dolgokról, lehetőleg hosszan és izgatóan.
Mint ama Styx-folyó vize az alvilágot, így kerülnek meg végeérhetetlen fecsegéssel hétszer s mind szélesebb körökben minden lehetséges ötletecskét, s az írásban való kéjelgésnek személyes kielégülése kedvéért diadalmámorban szándékoznak még a csecsemőben rejtező állatot is előpiszkálni.
Székely Béla helyesen állítja, hogy a gyermeket a társadalomba illeszkedésnek nagy munkájában úgy kell megsegítenünk, hogy ez az illeszkedés a gyermektől mennél kevesebb áldozatot kívánjon. De rögtön utána a vadak állatian moráltalan életmódját állítja ideális és követendő példa gyanánt, s oly vágyakat s cselekedeteket tulajdonít a gyermeknek, melyért egy önérzetesebb kutya is megsértődne.
Állítom, hogy ilyen gyerek, ilyen gyermekszoba-atmoszféra, mint amit ő bemutat, nem tartozhat a normálisak és egészségesek világába. Ily tűrhetetlen, leküzdhetetlen s mindent elöntő szexuális düh, mely e szerző szerint az embert születése pillanatától halálos órájáig hatalmában tartja, romantika. Nem állítom viszont, hogy Székely Béla könyve egyetlenegy önálló megfigyelést is tartalmaz. Példái ismert idézetek, orvosi és pszihológiai munkákból.
E példák hatásának maximumig való hevítése, elmélyítése és asszociáció-keltése azonban már az ő írói invencióját dícsérik. Ilyen például egy közismert megfigyeléshez adott igen eredeti glosszája arról a gyermekről, aki nemcsak szívesen játszadozik testi produktumaival, de ezen anyaggal arcát is bekeni és formákat gyúr belőle: ilyen gyermekekből válnak később szobrászok és festőművészek.
Székely Bélának merész és eredeti következtetéseiből egész kis csokor ŤÁrkádiať virágot idézhetek. Ilyen ötlet például, hogy akik csecsemőkorukban sokat dudliztak (szívtak, szívósak!), azokat később nehéz lesz "lerázni"! Vagy hogy a bélsár visszatartásának (anális fázis) hajlamából fakad az anális karakter, - ezek zsugori (pénzt visszatartó), egyébként rendszerető emberek lesznek.
Továbbá: a szabad és nemszabad fogalmához füződik a bűntudat kialakulása is (tényleg?), melynek első formája az éjjeliedény körül alakul ki. S még azt is megtudjuk, hogy a bélsár visszatartásának öröme végigkíséri az embert az életen, sőt a klimaktérium után ez az öröm minden más szexuális örömet pótolni hivatott. Természetesen nem idézek szószerint, némely fordulat vagy kifejezés leírása ellen gátlásaim vannak.
Tótis Béla a fogamzás titkáról írt műve külalakban mindenesetre jóhiszemű, mert hiszen aki a leláncolt gólyával díszitett könyvet megvásárolja, aligha remélt mást, mint amit kapni fog. Orvosi szempontból persze e mű alighanem komolytalan, s a laikus tudnivágyók számára nyilván haszontalan, de e nagy példánysikert elért könyv biztosan nem is pályázik sem a tudomány elismerésére, sem a csodavárók ábrándjainak betöltésére.
Ahogy Székely Béla minden fontos mondanivalója szóvicceken fordul meg, így Tótis Béla hatalmas könyvének leglényegesebb felfedezése egy társasjátékszerű ötletben testesül, ez valahogy úgy van, hogy aki nem akar gyereket, annak jól kell tudni a hónap egy bizonyos napjától tizenötöt visszafelé számolni.
Ez persze nem ilyen röviden van elmondva, sőt, kétszázötven oldalon. De ne becsüljük le a nehéz tudományt! Egy ilyen egyszerűnek látszó számtani példácska teljes megértéséhez sok minden komoly ismeret szükséges, ennek illusztrálására néhány fejezetcímet idézek Tótis könyvéből, s e címek egyúttal a tálalás grandiózusságáról is fogalmat nyujthatnak.
A mű az egysejtű lények történelmével kezdődik, a sejt titkával, halál és halhatatlanság, sőt az utód nemiségének felvetett problémájával. Aztán jön a Tavasz ébredése, Amazonok jönnek, Lesbos szigete, Tapintás, Hideg nő, Testszag, Totem és Klan, Mágia, Magzatelhajtás és világnézet, Szülészet, Egyiptom vérfertőzése, Inkák, Perzsák, Fajtisztaság, Ogina szabálya, Nő az orvosnál, a Nő periódusa, s végül, végül mégis csak kimondja, melyek a nő terméketlen napjai? - szerinte. Aki egy ötletet ennél hosszabban, pompásabban és nagyobb kitérővel tud előadni, az csal.
Török Sophie