Rangos utcák II.
II.
Nagy Lajos Őrjárat-ra indult a keresztneves és grófi utcákba. Csatlakozom hozzá. Kortünetnek nevezi ezt a bőkezű utca-adományozást, eleveneknek és holtaknak. Igaza van. Idestova nem marad utcánk, amelynek utcaneve lesz: csupa fejfa mered ránk minden házról és minden sarokról.
A tiszteletreméltó kegyeletből fakadt tömeges utcaelkeresztelések várható következményére akkor eszméltem rá először, amikor a Kerepesi-utból Rákóczi-út lett. Megjósoltam, hogy a történelem előbb-utóbb elsöpri a földrajzot Budapest térképéről.
A város térképe az ország térképének és végső soron a világ térképének egy része. A Gróf Zichy Jenő-utca a világtérkép egyik icipici pontja. Térképszöveg. Arány kérdése az egész. Utcanévnek kissé bonyolult és szerénytelen. A világrészeknek és világtengereknek nem jut ennyi betű. (A Tejút szerényen beéri három betűvel.)
Vannak, jól tudom, emberekről elnevezett falvak, városok, sőt országok is: Wekerlefalva, Hindenburg, Rhodesia. Egyik világrészünk is személy nevét örökíti meg: Amerika. Találunk ilyen neveket a térképen: Rudolf-tó, Mackenzie folyó, McKinley-hegy, Tasmania. De ezek kivételek.
A Balatontól a Lopnórig, a Zambezitől a Nílusig, az Alpoktól a Himalájáig, Izlandtól Borneóig tavak, folyók, hegyek, szigetek (sivatagok, fokok, öblök, zuhatagok és megannyi más földrajzi fogalom), ezrével és tízezrével, földrajzi nevet visel: Lago Maggiore, Kaspi-tó, Duna, Jang-ce, Mont Blanc, Etna, Kaukázus, Grönland, Szahara, Góbi, Északi fok, Imatra, Niagara. Még inkább a városok, Londontól Tokióig, Cape Towntól Helsinkiig.
Afrika nevét nem áldoztuk föl Stanley iránt való hódolatból, a hatodik világrészt nem Amundsenről, nem is Scottról vagy Byrdről neveztük el. Cook kapitány egy világrésszel ajándékozta meg az emberiséget, mégsem rajzoltuk rá neve négy betűjét egy földrész térképére.
A Napot sem neveztük el Keplerről, vagy a Holdat Newtonról, Jupiter elveszthette trónját az istenek között, égi birodalmát nem vettük el tőle, hogy Mohamednek vagy Buddhának ajándékozzuk, mint a Reviczky-teret Mikszáth Kálmánnak.
Helyben vagyunk. Világkörüli útunkból megérkeztünk Budára. (Zárjelben hadd áruljam el régi vágyamat: vajha Budapest nevét megfelezhetnők s nem szerencsés harmadik szótagját lefaraghatnók róla! Szavaztassuk meg a pestieket, ők úgyis szenvedélyesen költöznek át Budára, - így mindnyájan Budán lakhatnának.)
Induljunk el a Szebeny Antal-térről a Zita királyné-útján, Clark Ádám téren és a Széchenyi Lánchídon át (mai ízléssel: szécheni gróf Széchenyi István Lánchídján) - egyelőre Pestre. A Ferenc József-téren befordulunk a nevénél jóval rövidebb Gróf Vigyázó Ferenc-utcába, onnan a Gróf Tisza István-utcán át az Andrássy-útra. Fellélekzünk: a két kilóméternél hosszabb útnak nincs keresztneve és grófi rangja.
Mellékutcái is dícséretesen egynevűek: Laudon, Jókai, Eötvös, Csengery, Vörösmarty, Bajza. Bölcs takarékosság. Nem rágják szájunkba, hogy Jókait Mórnak hívták (és tiszteletbeli doktor volt), Eötvöst Józsefnek, Vörösmartyt Mihálynak és így tovább. Optimista - derűlátó - apáink bíztak bennünk, hogy nem felejtjük el nagyjaink keresztnevét. Jól tették. Petőfiről a Kazár-utcát megelőző időkben is tudtuk, hogy Sándor, pedig akkori utcájának nem volt keresztneve.
Rákóczi keresztnevét és fejedelmi rangját sem feledtük el (vagy Thökölyét), ha nem hivalog is tábláján ez a mai szabású név: Második Rákóczi Ferenc fejedelem-útja. (Lásd: Szent Imre herceg-útja.)
Más városrészekben is üdítően hat ránk néhány itt felejtett egyszerű utca, az Apponyi-tértől a Baross-utcáig. Van még vagy ötven a régi jó időkből. Nem sorolom fel őket, hogy meg ne könnyítsem a névhalmozók áldástalan munkáját.
Még kevésbbé vállalkozhatom a máris soknevű, rangos utcák felsorolására - a Gróf Bethlen István Bástyasétánytól a Bezsilla Nándor Doktor (!)-utcáig. Mert ilyen is van, egyelőre Pestújhelyen. A Gróf Hadik János-utcából nyílik. Most törhetem a fejemet: jogi doktor-e ez az utca, vagy Dr. Phil.?
Az efféle szőrszálhasogatás megkisebbíti nagyjainkat és nem növeszti meg a kicsinyeket. A Petőfi-tér szebb hódolat a költő emlékének, mint a Petőfi Sándor-utca.
Csak azoknak kellene utcát adományoznunk, akiknek a neve kibírja, hogy elhagyjunk mellőle minden további magyarázatot. Az utcanév-táblák ezrei nem arra valók, hogy fölöslegessé tegyék a lexikonokat és a góthai almanachot. Tessék egyetlen emléktáblán (az utca első házának falán s nem valamennyi kapu fölött) két sorban megmondani a járókelőknek: kinek az emlékét örökíti meg az az utca vagy tér.
Az a néhány kőbevéshető szó, évszám és adat kegyeletesebben fogja hirdetni jeleseink emlékeztetét, mint keresztnevük, címük és rangjuk üres ismétlése olvashatatlanul apróbetüs névtáblákon és házszámtáblákon. Ne erőltessük rá ezekre, ami nem odavaló és nem fér rájuk. Ma még talán nem késő. Most készülnek a kivilágítható házszámok. Írjunk olyan neveket fölibük, hogy az a név maga is világítson, súlyával és fényével.
Halász Gyula
