Rangos utcák

A Hársfa-utcából befordulok a Dob-utcába. Hársfa-utca, Dob-utca, - ezek a nevek megnyugatók. Céljuknak megfelelőek s ártatlanok. Vannak azonban nyugtalanító utcanevek is. Ha sietek, néhány perc mulva elérek célomhoz, a Paulay Ede-utcába. Ez az utcanév már nyugtalanít. Van néhány percnyi időm arról elmélkedni, hogy miért.

Tény, hogy nyugtalanít, rossz sejtelmeket kelt bennem. Szerecsen-utca volt csak nemrégen is ez a Paulay Ede-utca. Semmi kifogásom a jeles Paulay Ede ellen, mégis sajnálom, hogy a Szerecsen-utcának nem maradt meg a régi, megszokott, pompás neve. Szerecsen-utca - akárcsak a Dob-utca, Bástya-utca, Üllői-út - utcanév, mely egy letűnt szabadabb világot fejez ki.

Hogy ezt a nevet megváltoztatták, az már kortünet volt. Korunk, hogy úgy mondjam, propagandát vitt bele az utcanevekbe. Politikai, legalább is társadalomszemléleti propagandát. Egyúttal a megkötöttség, az irányítottság, sőt az ízléstelenség propagandáját. Paulay Ede-utca, ez a név már többszörösen rossz, maga az átkeresztelés ténye többszörösen kellemetlen. A jó név megváltoztatása legalább is fölösleges volt, éppen mert jó volt a név.

A változtatás zavart keltett, mert legalább tíz esztendeig eltart, amíg egy ilyen új név kiszorítja a régit. Az új név emlékeket sért, mert a régihez emlékek fűződnek. Annyira, hogy már azt is meg kellett volna gondolni, legyen-e a Koronaherceg-utcából Petőfi Sándor-utca. Mert ha legyen, akkor már fenyeget a veszély, hogy - egyszer a Dob-utcából mondjuk Pekár Gyula-útja lesz. Kezd már, ugy-e, érthetővé válni a nyugtalanságom?

De még egy kis türelmet kérek, hisz' mondtam, hogy a Paulay Ede-utcába igyekszem s még csak az Erzsébet-körútig jutottam el. Folytatom hát magamban ezt a - leszámolást az utcanevekkel. Kénytelen vagyok kimondani - tekintettel a következményekre s a fenyegető veszedelmekre - hogy már akkor hiba történt, amikor a Sugár-útból Andrássy-út, a Hatvani-utcából Kossuth Lajos-utca s a Kerepesi-útból Rákóczi-út lett. Ez csak úgy eshetett meg, hogy a harminc-ötven év előtt volt világban még csak nem is keletkezhetett szorongó sejtelem az utána csakhamar elkövetkezettről.

A Sugár-útból Andrássy-út lett és nem Gróf Andrássy Gyula-út, tehát a régebbi világban még volt önmérséklet s mások iránt való némi kímélet. Jeles emberekről neveztek el utcákat, de csak a jeles emberek halála után s akkor is ízléssel. Nem sejtették, hogy haladás helyett változások követik egymást s a változások közt oly visszaesések adódhatnak, melyeknek minden megnyilatkozása legalább is prepotens lesz. Ki hitt volna valamikor oly fölösleges átkeresztelések lehetőségében, mint az, hogy a Szarvas-tér történelmi vonatkozású neve Szebeny Antal-tér című kultúrdokumentummá alakulhat?

Hogy a Fürdő-utcából Gróf Tisza István-utca lesz, a társadalmi rang tüzetes megjelölésével. Ki hitte volna, hogy az utcakeresztelők, felbuzdulva a sikereiken, vérszemet kapnak s csakhamar élő emberek nevei ihletik meg őket? Egy teret Rakovszky Parknak neveztek el a közelmultban s máris megtörtént - ha helyes az értesülésem, éppen a jelzőtáblácskákon kiszerkesztett úr jóízlése folytán - hogy a tér kénytelen egyelőre ezzel a semmitmondó névvel beérni: Lipótvárosi Park.

Már a Liszt Ferenc-téren járok, közeledek a Paulai Ede-utcához... eh, azért is úgy mondom, hogy Szerecsen-utcához. Szeretném önkényesen csak így használni szóban és írásban a nevet: Szerecsen-utca. De hát... aligha lehet sikeres a világ rendje, sőt menetrendje és térképe ellen lázadozni.

Pedig... vannak esetek, amikor hivatalos szervek maguk is beleesnek egy kis szemérembe, így történhetik meg azután, hogy némely párizsi szerkesztőséggel csak az ilyen szerényebb elnevezést közlik, hogy: Váci-körút, - s a kissé hetykébb Vilmos császár-út nevet elhallgatják. Olykor vissza is vonják a túlbuzgalomból fakadó neveket, példa erre a Mehmed szultán-út, valamint a Ferdinánd bolgár cár útja, melyek voltak, nincsenek.

Az igaz, hogy már benne járok a Szerecsen-utcában, de az utca hosszú s én a tulsó végébe megyek. Van még egy kis időm s azt felhasználom arra, hogy Vorosylovszkon is elmerengjek, érdeme szerint. Ez a Vorosylovszk város; régebbi nevét már nem is áll módomban megtudni. De mi lesz a város neve, ha netalán valami baj történik Vorosylovval? Oroszországban van Sztalingrád, Sztalinbad, Sztalin-csatorna, Sztalin-csúcs (a Pamiron), Sztalin-híd, Sztalinról elnevezett traktorgyár, Sztalin-típusu mozdony, kombájn, talán még étel és parfőm is.

Remélhető, hogy hamarosan népek és országok nevei is megváltoznak s egy csöppet sem fogok csodálkozni azon, ha Párizs - De la Rocque falva néven - Doriot országának lesz a fővárosa. De ezt a régi szép és jó nevet, hogy Dob-utca, hát ezt nagyon sajnálnám. Féltem a pesti utcaneveket általában, innen a szorongásom. Egyébként... Szerecsen-utca három, megérkeztem.

Nagy Lajos