Pest vármegye eheti kisgyűlésén egyszerre tették szóvá a súlyos közterheket és a köztisztviselői fizetések felemelésének sürgősségét. Vajjon lehet-e komolyan egyszerre követelni a kincstár bevételeinek egy részéről való lemondást és ugyanakkor kiadásainak növelését? Lehet-e kevesebb adóból jobban fizetni a közalkalmazottakat?
Igen! Ebben a költségvetési évben már lehetett volna!
Ugyanis a kincstár bevételei a legutóbbi esztendő alatt kereken százmillió pengővel emelkedtek. De a pénzügyminiszter úr bravúrosan eltüntette a szufficitet és ismét deficitet varázsolt a költségvetési előirányzat egyenlegrovatába. Pedig százmillió bevételi többlet még egy állam háztartásában is óriási összeg! A közterhek csökkentésére és a köztisztviselők fizetésének emelésére irányuló kivánalmakat össze lehetett és össze kellett volna egyeztetni.
A százmillió pengőből részben nagyobb mértékben kellett volna teljesíteni az ú. n. krízisadóknak, az ideigleneseknek nyilvánított különadóknak, ínségjárulékoknak és egyéb rendkívüli pótlékoknak lefaragását. A bevételi többlet másik részéből pedig csak produktív beruházásokra és a köztisztviselők helyzetének javítására kellett volna fedezetet biztosítani.
Ez a kérdés közelről érinti a kereskedelmet, mert nemcsak a közterhek csökkentését, hanem az egyik legjobb fogyasztórétegnek vásárlóképesebbé tételét is sürgeti a magyar kereskedő. Hiszen a legutóbbi illetménycsökkentés óta 22.4 százalékkal emelkedett a drágaság! De nem is fizetésemelésről van szó, csak a már megvolt fizetések nívójának fokozatos visszaállításáról és talán nem is egyszerre valamennyinél, vagy nem is mindegyiknél egyforma arányban, hanem elsősorban a kisebb kategóriáknál.
A gondtalanul élő köztisztviselő nemcsak jobban végzi munkáját, nemcsak figyelmesebben kezeli a polgárok, köztük a kereskedők ügyeit, nemcsak a közismert megközelíthetetlenségüket fokozza és biztosítja jobban a fizetés megfelelő nívójának visszaállítása, hanem élénkebb vérkeringést visz a közgazdasági életbe, a kereskedelembe is. Csak ezt akarja a kereskedő!