|
Hodzsa csehszlovák miniszterelnök nagy magyar beszédet mondott Komáromban
Komárom, június 20. A díszgyűlésen Szijj elnök megköszönte Hodzsa Milánnak, azt a tízezer koronás adományt, amellyel a kormány hozzájárult a Jókai-szobor felállításához. Ezután a kertbe vonultak, ahol Bíró Lucián bencés tanár a szobor történetét ismertette, majd Hodzsa ötvenperces magyar beszédet mondott. - Köszönetemet fejezem ki – mondotta – a Jókai Egyesületnek, hogy lerótta nagy adósságát Jókaival szemben. Mindnyájunk erkölcsi kötelessége gondoskodni, hogy ezen a helyen a nagy költő szobra áljon! A magyar képzelet Jókai Mórban találta meg a lelki vezért, aki a valóságot meg tudja édesíteni. Aki pedig a valóságai meg tudja édesíteni, az jótevője az emberiségnek. - Nemcsak azért vagyok itt, hogy annak a Jókainak emlékét ünnepeljem, aki az egész világé. A csehszlovák kultúrközvélemény pontosan tudja azt, hogy Jókai a magyar nemzeti kultúrának volt oszlopa, abban az időben, amikor a szenvedő magyar életnek leginkább volt szüksége az ilyen egyéniségekre. - Nem találok összeférhetetlenséget a magam hivatali állása és a magyar nemzeti kultúra hősének megtisztelése között, mert a nemzeti érzés erejének nem a gyűlölködés a fokmérője, hanem a tisztelet, amellyel minden nemzet a más nemzetbeli értéknek adózik. A nemzeti érzés nem elzárkózást jelent! Hodzsa ezután idézte Jókai Mórnak a „Hon” című napilapban 1874 márciusában közölt cikkét, amelyben elismeréssel beszélt Prágáról. - Aki így tud beszélni egy nemzetről, - folytatta Hodzsa - abban nincs elfogultság. Ahogy Jókai Mór, a nagy magyar nacionalista meg tudta becsülni az én fajomat, úgy az én fajom is meg fogja becsülni mindazt, amit Jókai jelent. Nem engedem elvitatni azt a tényt, hogy a mi nemzeteink kulturális fejlődésének párhuzamos a vonala és ezért lehetséges az, hogy ma a csehszlovák kormányelnök idejön és ünnepli Jókai emlékét. De miért ne beszélnénk Jókairól, a politikusról is, aki 1848 március 15-én Petőfi Sándorral együtt elindította a magyar szabadságharcot? Petőfi nemcsak a magyar nemzeti dalt írta, de megírta a világszabadság dalát is.
- Nemzeteink tavaszi ébredése ugyanazon érzelmek alapján történt! Miért ne valljuk meg ezt, amikor mindnyájan tudjuk, hogy elég volt a nemzetek közötti visszavonásból. - A Duna nemcsak elválasztó vonal, hanem kapocs is. A folyamok nemcsak határokat jelentettek a történelem során, hanem kapcsolatokat is. A Duna nemcsak elválaszt bennünket, hanem közelebb fog is hozni egymáshoz. Nem fogunk megijedni az akadályoktól és ha húszszor sikertelen marad a törekvésünk, huszonegyedszer is megpróbálkozunk. Jókai Mórt is elgáncsolták. A képviselőházban így kiáltottak feléje: „Az imént megnevezett Jókai Mórt én hazám ellen vétkes egyénnek ösmérem!”
Hodzsa itt Hegedűs Lóránt felé fordult:
Majd így folytatta: - Éppen ebben az időben – folytatta - Dunamedence erkölcsi, politikai és gazdasági konszolidációjának esélyeit kedvezően ítélem meg. - Meg kell becsülnünk a szomszéd nemzeteket, ha azt akarjuk, hogy a mi nemzeti érzésünk is megbecsülésben részesüljön. Köszönöm, hogy ezt az ünnepet rendezték, mert ez nemcsak az önök ünnepe, hanem ünnepe egy eszmének, amelyért érdemes küzdeni! Hodzsa ezután megérintette egy kalapáccsal a Jókai-szobor alapkövét, a következő mondat kíséretéhen: „Jókai Mór emlékének és művének hódolatát fejezi ki a csehszlovák miniszterelnök”.
Hodzsa után Hegedűs Lóránt beszélt, meghatott hangon, a Jókai nemzetség nevében. Majd három kalapácsütést tett az alapkőre. Az első kalapácsütésnél ezt mondta: „A magyar nemzeti kultúráért.” A másodiknál: „Komárom dicsőségéért.” A harmadiknál: „Jókai Mór halhatatlanságáért.” |