Irta Lampl Hugó okl. mérnök, miniszteri tanácsos, a m. kir. öntözésügyi hivatal vezetője

Az 1937. évi XX. tc. az öntözéses gazdálkodás lehetővé tétele érdekében – még pedig elsősorban a Tiszántulon – szükséges munkálatok végrehajtására és a létrehozott öntözőmüvek majdani megfelelő kihasználásának előmozditására évenként legalább 5 milliós részletekben, összesen 80 millió pengőt biztosit.

A mezőgazdasági termelés három természetadta tényezője: a termőföld, a napfény és a csapadékviz. Hazánkban ezek közül a termőföld általában kiváló, a napfény bőségesen megvan, a csapadék mennyisége azonban már nem mindig kielégitő és elégséges a növényzet kifejlődéséhez és a termés megérleléséhez. A Liebig-féle minimumtörvény szerint a növény fejlődését a legkisebb mennyiségben rendelkezésre álló táplálóanyag, illetőleg termelőtényező szabja meg. Hazánkban – és pedig, főként az Alföldön – a víz a legkisebb mennyiségben jelentkező tényező, amely a növényzet fejlődését és a termés mennyiségét megszabja.

A csapadék szeszélyes és kedvezőtlen eloszlása folytán a termelési időszakban bekövetkező gyakori szárazság miatt a termés mennyisége erősen csökken, néha a szépen induló egész termés elpusztul. Különösen gyakori ez az eset az Alföldön, ahol a tenyészidő alatt 100 év közül, csapadék szempontjából csak 17 jó év van, 51 száraz és ebből 28 igen száraz.

A vizhiány főként a takarmánynövényeknél, réteknél, legelőknél és kapásnövényeknél érezhető.
A gabonaféléknél ilyen szempontból nincsen baj. Ezért van az, hogy az Alföldön egyoldaluan a gabona termelésére rendezkedtek be a gazdák, mert ez termelhető a legbiztosabban, az állattenyésztés hátramaradt. A világháboru előtt Nagymagyarország aszályos vidékének terméshiányát a csapadékban gazdagabb és biztosabban termő vidékek bő termése kiegyenlitette. Trianon után a megmaradt kedvezőbb éghajlatu Dunántul egymaga nem tudja enyhiteni az alföldi aszálykárokat és pótolni az ottani hiányt.

Az öntözéses gazdálkodás bevezetésére hazánkban egyelőre csak azért van szükség, hogy a termeés biztonságát minél nagyobb mértékben fokozzuk és lehetőleg függetlenitsük magunkat a csapadék mostoha eloszlásától.

Kellő előrelátással a jövőbe tekintve, megállapitható, hogy egy-két évtizeden belül a termésátlagok lényegesen való emelése érdekében már kényszeritően szükség lesz az öntözéses gazdálkodásnak nagyobb arányokban való bevezetésére.