A több mint egy éve tartó spanyol háboru gazdasági következményeit sem tudta eddig a világgazdaság likvidálni és máris a Távolkelet háborus bonyodalmainak hatásaival kell a világgazdaságnak megbirkóznia. Kétségtelen ugyanis, hogy Japán és Kina háborus konfliktusa gazdaságilag nem határolható el tökéletesen japáni és kinai területre és a háboru következménye ugy az amerikai, mint az európai államok piacain a legérezhetőbb visszahatásokat váltja ki.
Elsősorban a nyersanyagkérdés kerül a Távolkelet konfliktusának visszahatásaként uj megvilágitásba. A két keleti birodalom ugyanis az ellenségeskedések kimondása után hadi gazdálkodást volt kénytelen bevezetni, amelynek következtében olyan különféle nyersanyagok kereskedelmét voltak kénytelenek uj alapokra fektetni, amely nyersanyagok ezekből az országokból Európába és Amerikába is eljutottak.
Kina tudvalevőleg a világgazdaság két fontos cikkében tünt ki mint tekintélyes szállitó.
Ezek közül az egyik a wolfram, amely cikket főleg az izzólámpák előállitásánál használják és a másik az antimon. Minthogy mind a két cikk főleg a hadifelszerelési iparnál tekintélyes szerepet játszik, nem lehet csodálkozni azon, hogy ha ezeknek a termékeknek az árai az utóbbi napokban ugrásszerüen emelkedtek.
A wolfram, amelyért Londonban egységenként 25 angol shillinget fizettek, jelenleg 80-90 shillingért kerül piacra. Az antimon tonnánként 75-80 font között cserél gazdát, jóllehet ez az árjegyzés az év elején még csak 62 fontot tett ki. Érthető tehát ennek a két cikknek ilyen erős árhullámzása, mert tudvalevőleg Kina szállitja wolframban a világ szükségletének 66 és antimonban 70 százalékát. Figyelembe kell továbbá azt is venni, hogy a mind a két cikknek a termelési helye Hunam tartományra esik, amely nem hadizóna ugyan, de Kina – amely a nyersanyagok exportját ugyszólván teljesen beszüntette a konfliktusok óta – alig enged ebből a két fontos cikkből exportálni.
Tudott dolog tovább, hogy Kina zsiradékokból és olajból szintén jelentékeny mennyiséget exportál és minthogy a kémiai alapanyagok ezeknek a cikkeknek az elkészitéséhez pillanatnyilag nehezebben állithatók elő, ennélfogva ebben a két cikkben is tökéletesen meg fog akadni kinai részről az export.
Japán mint nyerstermékek szállitója, a világgazdaságban szintén jelentékeny szerepet játszik. Számos kémiai alapanyag és különféle fémek kerülnek a világgazdaság piacaira Japánból, továbbá igen jelentékeny exportcikke a szén, amelyeknek kivitele most tökéletesen megakadt. Ez a körülmény a szén világpiaci kereskedelmének tökéletes átalakulását fogja maga után vonni, amit az a körülmény is mutat, hogy a Délafrikai Unió máris megtiltotta a barnaszén kivitelét, amely pedig ott jelentékeny kiviteli cikk tárgya volt.
A Távolkelet háborujának, de különösen Sanghai bombázása, a kinai és japán vizeken a közlekedés bizonytalansága a közlekedési politikának is merően uj irányt nyit. Az angol hajózási vállalatok a hadi kockázat dijait jelentősen felemelték mindazokra a szállimányokra vonatkozólag, melyek Távolkelet felé vannak irányitva. Singapore és Sanghai felé irányuló küldemények biztositási dijai 2 1/2 centről 10 dollárra emelkedtek, ami 40.000 százaléknak felel meg.
Maga a hadikockázati dij is néhány napon belül 500%-kal lett magasabb, mint a konfliktus kitörése előtt. Figyelemre méltó továbbá, hogy az a nagy kereskedelmi forgalom, amely eddig Sanghai felé irányult és ebben a nagy kikötővárosban koncentrálódott, most jórészt Hongkong felé irányul. Ennek egyenes következménye, hogy a londoni tőzsdén a sanghai dollár jegyzését beszüntették, miután az árfolyam igen erősen leesett és ezzel szemben a Hongkong-dollár 14 1/4 – 15 cent emelkedést ért el. A nagy angol cégek, amelyek a kinai üzleteknél érdekelve vannak, igyekeznek tranzakcióikat Hongkongon keresztül lebonyolitani, jóllehet ezeknek a müveleteknek az átállitása el nem képzelt nehézségekkel van egybekötve.
Ha Távolkelet konfliktusának következményeit vizsgáljuk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy milyen tőkeveszteségeket jelent annak a világgazdasági eseménynek felszinre kerülése. Elsősorban is azt a számadatot kell szemelőtt tartanunk, hogy Anglia a Sanghai kikötő fejlesztésére és ott emelt különféle épületek, raktárházak és finom technikával megépitett különféle hajó ki- és berakodási eszközök létesitésére 180 millió font tőkét invesztált, amely körülbelül 5 milliárd pengőnek felel meg.