|
1902. junius 15-ike sikerei
A magyar sport történetében szinte páratlanul álló napot jelez a fenti dátum, nemcsak külföldön aratott szenzácziós győzelmeink révén, hanem azon körülmény folytán is, hogy két sportszövetségünk versenyét a küzdelmekben résztvevő nagyszámú versenyzők és az elért kiváló eredmények a tavaszi eseménydús sportszezon legsikerültebb meetingjévé avatták. Bécsben evezőseink arattak szenzácziós győzelmet, melyhez foghatót eddig gazdag sikerekkel dicsekedhető evezőssportunk nem mutatott fel. 7 versenyben vettek részt s ezek közül hatot oly könnyed stílusban s biztos fölénynyel nyertek, hogy a mai nagy nemzetközi evezősverseny kimenetele elé még a legpesszimistábbak is a legnagyobb bizalommal és reménynyel nézhetnek. A siker oroszlánrésze Pannonia egyesületé, melynek tagjai ritka önmegtagadással és fáradhatatlan ambiczióval készülődtek a tavaszi versenyre s oly formában állítottak a küzdelemhez, hogy nem túlzatik ama állításunkkal midőn a győztes csapatok és egyének klasszisát a legjobb kontinentális evezősök fölé helyezzük.
A győztes csapatokban résztvevő egyének nem ismeretlen nevek azok előtt, kik sportunk iránt csak némiképen érdeklődnek. Köztük különösen a junior-négyes szereplői más sportnemben elért diadalaik révén szereztek hírnevet a magyar sportnak: Bauer világbajnok, az olympusi győző, Grafl és Halmay európaszerte híres úszóbajnokok, Gillemot a kerékpár-és futás-versenyek sokszor diadalmas versenyzője a mult vasárnapon aratott győzelmével a magyar sport annaleseiben egy újabb sikerdús napot örökített meg.
Mannó Miltiades pedig, kit sportköreink a kerékpár, az athletika, de leginkábba football terén aratott sikerei révén ismernek, az evezés terén aratott őszi diadalához egy újabb, fényes győzelmet csatolt, melynél értékesebbet és szebbet egyéb sportnemben aligha ért el. De midőn a Pannoniáról a feltétlen dicséret és elismerés hangján emlékezünk meg, nem sajnálhatjuk eléggé azt, hogy többi evezős-egyleteinknek szineit nem látjuk képviselve a bécsi nemzetközi versenyeken. Az egy Nemzeti Hajós-Egylet tett még ki a leginkább magáért s két versenyben való részvételével és sikereivel szorgalmának és ambicziójának dicséretes bizonyítékát szolgáltatta. De hol maradtak többi fővárosi evezős-egyleteink? A vidékiekről nem beszélünk, mert a fővárosi egyletek kedvező helyzetével és körülményeivel nem dicsekedhetnek s épen azért elvártuk volna, hogy nevezett egyletek ne csak a dunai versenyeken, hanem különösen külföldön a Pannoniához ha nem is hasonló, de azt mindenesetre megközelítő mértékben képviselhessék szineinket. Beszterczebányán legnagyobb sportszövetségünk, a Magyar Tornaegyletek Szövetsége rendezte idei ünnepélyét. Bár a napok óta zuhogó eső némikép befolyásolta az eredményeket, az ünnepély fénye és a versenyek sikere az eddig rendezett kerületi versenyek legsikeresebbjévé avatta. A M. T. E. Sz. vezetőségét illeti a dicséret, hogy Felső Magyarország kies városába össze tudta toborozni a tornászokat, kik a magyar viszonyokhoz mérten elég nagy számban tettek eleget a Beszterczebányai Sport-Club vendégszerető meghívásának. Magyar viszonyok felemlítésével vagyunk kénytelenek előhozakodni mindannyiszor, midőn országos tornaünnepélyeink iránt mutatkozó indolencziát fedezni szeretnök. Mert bármikép emlegetjük és hangoztatjuk azt, hogy idei tornaünnepélyünk külső fény és értékes eredmények szempontjából jobban sikerült a tavalyiénál vagy az azelőtti éveikénél, a siker nem elégíthet ki bennünket, mert mi magunk is, mint a Torna Szövetség derék vezetősége, a tornaünnepélyek rendezésében egy modern szellemű magyar olyimpiadát szeretnénk látni, hol az összes magyar athletikai és tornaegyletek impozáns részvétele által legalább némileg megközelítsük ama ünnepélyeket, melyeket a német tornaszövetség rendezni szokott.
Tavaly a prágai Sokol-ünnepségen 5000 tornász szabadgyakorlatai és felvonulása oly fenséges látványt nyujtott a szemlélőnek, hogy szinte elszorul a lelkünk, ha rágondolunk tornaünnepélyeinkre, melyen a Sokol-ünnepély résztvevői számának alig 20-ad része szokta dokumentálni a magyar tornászok összetartozásának érzetét. A M. T. E. Sz. vezetősége maga is átlátta maradi felfogásának a magyar sport haladását hátráltató hatását, s ezért legutóbbi években rendezett torna-ünnepélyein már az athletikának is ugyanazt a szerepet biztosította, mint a tornásznak és elérte ezzel azt, hogy számos, tisztán athletikát kultiváló egyesület belépett kötelékébe. A reformoktól az ünnepélyek külső sikerét reméljük, reményeink azonban csak némiképen lépnek a megvalósulás stádiumába.
Ha okát keressük e körülménynek, úgy leginkább azzal magyarázhatjuk meg legnevesebb egyesületeink távolmaradását, hogy versenyzőink nem vévén részt a versenyeken, az egyleti tagok nem találtak elég okot, mely őket a torna-versenyeken való megjelenésre csábítanák. Idén különösen a M.A.C. nemzetközi versenyre sok versenyzőt tartott vissza fővárosunkban s részinkről nagyon helytelennek látjuk M.A.C. eljárását, mely a M. Athletikai Szövetség aegise alatt ugyanakkorra rendezi nemzetközi versenyeit, midőn egy másik Szövetség ünnepre készül s ennek külső fénye és sikerének szenvednie kellett az itt szerepelt versenyzők s a versenyzők miatt itt maradt egyesületek meg nem jelenése miatt. Tudtunkkal a Torna Szövetség régebben hozta nyilvánosságra idei terminusát s a M. A.C. már méltányossági szempontból megtette volna azt, hogy athletikai meetingjének más határidőt jelöljön ki. Egy másik okát a torna-ünnepély iránt mutatkozott lanyha érdeklődésnek az anyagiakban véljük feltalálni. Az ily kirándulások t.i. anyagi áldozatokat igényelnek, mert nem elég az a kedvezmény, a miben az államvasutak a tornászokat részesítik ; de az illető vendéglátó városok is gondoskodjanak ilyenkor arról, hogy az idegenek mentül olcsóbb ellátásban részesüljenek. Ez és a részvételre való lelkesebb ösztönzés legyen jövőben feladata a Szövetségnek mert ha az egyletek a M. T. E. Sz. egységes munkálkodásra irányuló törekvéseit átértik és magukévá teszik, úgy talán már a jövő évben nem 300, hanem 1000 vagy talán több tornász és athleta felvonulásában gyönyörködhetünk. Hogy pedig a két verseny értékes eredmények elérése tekintetében kitünően sikerült, az főleg tehetséges versenyzőink nagy számának tulajdonítandó; jelenleg athletikai sportunkban sok oly kiváló erővel rendelkezik, kik a világ első sportnemzetének az angoloknak eredményeit már-már megközelítik. Mult vasárnapon a M. A. C. versenyén Kauser Jakab a kiváló rúdugró ujabb rekordot ért el 3 m. 36 cm.-es ugrásával ; oly kiváló eredmény, melyhez hasonlót kevés sportágban mutathatunk fel Magyarországon. Hosszú távú futó versenyekre a mindinkább haladó Brédl, rövid távuakra Schuberth, közép távokra pedig az ujobban feltünt pozsonyi Nirnsee súlydobásban Crettier, távolugrásban Gajzágó kitünően fogják képviselni versenyző gárdánkat az idei legnagyobb nemzetközi viadalokon. Ők itt Budapesten arattak babért, Beszterczén Helmich, Nagy József és Gönczy képviselték athletikáink legkiválóbbjait, s mellettük Fóthy, Bartkó és Coray voltak azok, kik szerepléseikkel emelték a klasszikus versenyek nívóját.
Az említettek elsők a maguk nemében, de százan, sőt annál sokkal többen vannak olyanok, kik ugyanazt a klasszist megütik s bizvást állíthatjuk, hogy akármelyikükkel kiállva, nem vallunk szégyent a külfölddel szemben. A kitünő versenyző anyag nagy mennyiségben s az erős konkurencziában rejlik mind a beszterczebányai mind pedig a budapesti versenyek rendkívüli belső sikerének oka s athletikánk nagyfokú fejlődésének egyik főjellemvonását véljük feltárni ama körülményben, hogy míg külföldön a nemzetközi versenyeket mindenkor magyar versenyzők lepik el, addig itt hazánkban rendezett értékes díjú versenyekben csak itt ott vesz részt egy-egy külföldi, az is a győzelem minden reménye nélkül. |