Mi lesz Nick Carterral?

Egyik előkelő kiadóvállalatunk, amely ezeddig vallásos könyvek s általában valláserkölcsös irodalmi alkotások megjelentetésével foglalkozott, ékes felhívásban tudatja közönségével, hogy - nyilván az idők szavának engedve - ezentúl még nagyobb súlyt helyez az úgynevezett szórakoztató olvasmányokra. Kalandregényekkel, detektívhistóriákkal fog foglalkozni, melyekben egy jottányival sem lesz kevesebb feszültség (azaz lopás, betörés) bonyodalom (azaz üldözés) és izgalom (azaz gyilkosság), mint az eddig minden világnézet nélkül írt effajta alkotásokban.

Mert a kiadóvállalat természetesen továbbra is valláserkölcsi alapon áll és gondoskodni fog, hogy a könyvek a szent célt szolgálják. A vértelen l'art pour l'artnak tehát a véres utiolvasmányok területén is befellegzett. Izgatottan várjuk az új műfajt. Nick Carter a kötelező csibuk, nagyító és revolver mellé egy imakönyvet is zsebrevág? "A titkos páncélkamra" bonyolult zárait maga a Sátán fogja kinyitni s az első tíz íven át ő vezetgeti tévutakra a jámborlelkű nyomozókat?

A regény végén az alvilági hősök megtérnek s a különféle bűnös izgalmak élvezete után vallásos elmefuttatással tisztítják meg a saját és az olvasók lelkét, ahogy azt itt-ott már a nagy előfutár Mauriac műveiben is láthattuk? Az "eszme" újabb térhódítása az irodalomban mindenesetre érdekes. Remélhetjük, hogy ez az utolsó állomása az ilyen fajta eszmék térhódításának, mivel Nick Carter után már nem marad meghódítandó terület? Az eszmék ezek után kivonulnak az irodalomból s az az irodalom, amely nem akar szolgálni, végül a saját eszméjének áldozhat.

Illyés Gyula