London, szeptember hó
A termésjelentések befutottak körülbelül az egész világról és a mezőgazdasági hivatalok, a nagy gabonacégek statisztikusai már ma tiszta képet alkothatnak maguknak arról a helyzetről, amely a világpiacon kialakult. Ez a helyzet, ha nem is meglepő, mindenesetre rendkivüli és szomoru illusztrációja annak a szituációnak, amely a gazdasági élet béklyókba szoritásával az egész világon kialakult.
A gabonapiac krizis előtt áll, mert a nagy gabonatermő országokban rekordtermés volt s mert azok az államok, melyek természeti adottságuknál fogva behozatalra szorulnak, vagy nem akarnak, vagy nem tudnak átvenni semmit a gabonatermelő országok feleslegéből. Normális körülmények között 1937-38 a bőség esztendeje lehetne a termelők és a fogyasztók számára is; az autarkiás világban bőség helyett válsággal kell számolni ott is, ahol tulsok a gabona, ott is, ahol kevés.
A világpiacot szétzüllesztette nemcsak az autarkia, hanem gazdasági szempontok alárendelése a katonai szempontoknak és a világpiac elszigetelt, vagy mesterségesen elszigetelődött piacok zavaros tömegére bomlik fel. Pontos képet adnak erről az egész sajátságos helyzetről az egyes országokból beérkezett jelentések.
Egyesült Államok és Kanada
A tavalyi sovány esztendő után az idei rekordtermést hozott az Egyesült Államokban.
A plusz eddigi számitások szerint körülbelül egymillió bushel. Igaz, hogy a nagy amerikai termést valamennyire ellensulyozza a gyenge kanadai termés; viszont Amerika nem sokat keres azon, hogy a kanadai buzának az idén nem kell tartania a saskatchewani búza versenyétől.
Kanada termésének legnagyobb részét Angliának adja el.
Anglia ugyanis még mindig folytatja hatalmas gabonabevásárlásait; még mindig készleteket halmoz fel, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy egy háborus konfliktus esetén Anglia el legyen látva gabonával és ne szoruljon behozatalra olyan körülmények között, amelyekben a behozatal zavartalanságát nem lehet biztositani.
A dominiumokkal és a gyarmatokkal való megállapodás még mindig érvényben van, Anglia tehát a maga hatalmas gabonavásárlásait az idén is majdnem kizárólag Kanadából fogja fedezni.
Ezzel szemben az amerikai farmer helyzete egyszerre sulyossá vált az előrelátható gabonabőség következtében. Az Egyesült Államok buzatermésének egynegyedét exportálni kénytelen; ez a negyed most jelentékenyen megduzzadt és az európai autarkiák következtében nehezen talál piacra. Angliára nem számithat, Németországra és Olaszországra époly kevéssé, a többi gabonabehozatalra szoruló európai országban pedig meg kell küzdenie nemcsak az európai gabonatermelő államok konkurrenciájával, hanem legelső sorban az orosz versennyel. Ennek a helyzetnek nyilvánvaló következménye, hogy a farmer kénytelen rendkivül olcsón piacra dobni gabonáját a belső piacon is, a külső piacon is.
A kongresszusban az agrárvidékek képviselői már most krizisről beszélnek és garanciákat akarnak kapni a kormánytól, hogy abban az esetben, ha a belső piac árai egy bizonyos nivó alá sülyednek, akkor a farmereknek szubvenciót fog adni. Más szóval: Amerika egy rekordtermés esztendejében kénytelen lesz szubvencióval támogatni a termelőit.
Oroszország
Oroszország az idén 145 millió acre területet vetett be, azaz egész rendelkezésére álló termőföldjének 64 százalékát és mindenünnen óriási termést jelentenek. A végső eredményt még nem lehet tudni, de már ma körülbelül bizonyos, hogy az orosz termés eredménye 120 és 130 millió tonna között fog mozogni. Ez az eredmény hatalmas, meglepetésszerüen hatalmas, hiszen még két évvel ezelőtt is a szovjet legmerészebb álma az volt, hogy a termést felfokozzák 100 millió tonnára.
Oroszország ezt a rendkivüli eredményt azzal érte el, hogy az utolsó két évben egészen rendkivüli kedvezményeket nyujtott a parasztoknak. Mindenekelőtt megadták a parasztoknak azt a jogot, hogy a termésből legelsősorban saját szükségletüket elégitsék ki. Megreformálták az állami gabonarekvirálás módjait is. Külön kis hadsereg, körülbelül 100.000 emberből álló, végzi el a rekvirálás, munkáját azzal az utasitással, hogy a parasztoknak mindenben kedvezni kell. Azonfelül – és legelsősorban – a kollektiv farmokon géppel végezték el a mezei munkákat, még pedig tanult és hozzáértő személyzettel, amelyet külön erre a célra képeztek ki. Munkáskülönitmények aratógépekkel vonulnak farmról-farmra és aratják le a termést.
Hogy a jelenlegi termés mit jelent Oroszországra, azt az előző évek adatai mutatják meg a legjobban. A háboru alatt Oroszország maximális termése 80 millió tonna volt, amiből 10 millió tonnát exportált. A szovjetrezsim alatt maximális termés 89 millió tonna volt, amiből az állam 5 és fél millió tonnát exportált. Ezt a rekordot csak 1935-ben haladta tul a szovjet 90 millió tonna terméssel, amiből hétmillió tonna került exportra. Az idei rekordtermésből természetesen legalább 15 millió tonna kerülhetne nemzetközi piacokra.
Valószinü azonban, hogy Oroszország ennél jóval kevesebbet fog exportálni, mégpedig azért, mert nem lesz hová. Az egyetlen exportlehetősége a szovjetnek – Németország, amelynek égető szüksége van gabonára és amely gépekkel vagy egyéb ipari cikkekkel fizethet, olyan fizetési eszközzel tehát, amit se Amerika, se Kanada nem fogad el, amit azonban Oroszország használni tud.
Németország
Gabona szempontjából Németország az idén sulyosabb helyzetben van, mint valaha, dacára annak, hogy a tervgazdálkodás elveinek legszigorubb keresztülvitelével belső gabonatermését közel husz százalékkal fokozta. Ez a husz százalék azonban korántsem oldotta meg Németország élelmezési problémáit. Már a mult évben Németország az előtt a probléma előtt állott, hogy a rendelkezésére álló gabonamennyiséget vagy emberi, vagy állati táplálékra használja fel.
Miután Németországnak szüksége volt az élőállatállományára is, dr. Schacht kénytelen volt 100.000 tonna rozs és 600.000 tonna buza behozatalára engedélyt adni. Ennek az importnak csak egy részét – azt, amely Magyarországról és Romániából jött – sikerült csak kliringoperációkkal lebonyolitani, a többiért valutával kellett fizetni. 85,000.000 márka értékü valuta hagyta el Németországot ilyen módon és még mindig nem volt elegendő takarmány az állatok számára. Ennek következtében a sertésállomány tekintélyes részét le kellett vágni és a parasztok leölték a szárnyasaik egy részét is, mert képtelenek voltak táplálni a szárnyasaikat.
Az idei terméskilátások jóval gyengébbek, mint a tavalyiak, ami annál sulyosabban esik latba, mert Németország állatállománya is csökkent és igy a gabonahiányhoz hushiány is csatlakozik. A gabonahiány következtében a kormány megtiltotta, hogy akár rozsot, akár buzát állati takarmány céljaira használjanak föl és az egész buzatermést kenyérgyártásra használják föl. Ilyenformán 4 millió tonna buza és 7 millió tonna rozs áll Németország rendelkezésére, amelynek normális körülmények között 5 millió tonna buzára és 6 millió tonna rozsra lenne szüksége, hogy megfelelő kenyeret állitson elő.
Az idén Németország tehát rozskenyeret fog enni, viszont, ha egész termését a malmok rendelkezésére bocsátja, ez esetben nem marad gabonája takarmányi célra. Kisérleteznek ugyan a német vegyészek mesterséges uton előállitott takarmánnyal, de ezek a kisérletek époly kezdetleges stádiumban vannak, mint azok, amelyek gumit próbálnak mesterséges uton előállitani.
A gabonapiac szempontjából mindenesetre irreleváns, hogy Németországnak szüksége van-e gabonabehozatalra vagy sem. Németország ugyanis vagy Magyarországból és Romániából fedezi importszükségletét kliring alapon, vagy pedig Oroszországgal köt valamilyen cserekereskedelmi megállapodást. Bizonyos az, hogy a tengerentuli felhalmozódott készletek nem fognak csökkenni a német kereslet következtében, mert hiszen Németországnak nincs valutája, amellyel Amerikából gabonát vásároljon.
Olaszország ugyancsak megvivta a maga gabonaháboruját és ugyancsak körülbelül husz százalékkal emelte a gabonatermelését. 1936-ban Olaszország már 264,000.000 bushel gabonát termelt, tehát husz százalékkal többet, mint a legjobb békeévekben. Az olasz termés azonban még igy sem fedezi Itália teljes szükségletét. Olaszország számára a természetes megoldás az lenne, ha felhasználva a valószinüleg gyengülő világpiai árakat, a tengerentulról importálna gabonát. Itt viszont ismét a valutaprobléma áll a természetes megoldás utjába. Az idei termés valószinüleg gyengébb lesz, mint a tavalyi volt, Itáliának tehát mindenképpen szüksége lesz gabonaimportra.
Mielőtt Olaszország megkezdte a maga többtermelési hadjáratát, a hiányzó buzamennyiséget nagyrészt Oroszországból fedezte, amelynek ekkor jelentős feleslegei voltak. Ma viszont, amikor a politikai helyzet a végsőkig feszült Itália és a szovjet között, nagy kérdés, hogy a szovjet hatalmas buzafeleslegei piacot találnak-e Olaszországban?