A miniszterelnök beszéde

Szeged, április 18.
A közönség lelkes ünneplése közben Darányi Kálmán miniszterelnök emelkedett szólásra. Azzal kezdte, hogy örömmel jött Szegedre, a magyarság végvárába, amely a nemzeti megujhodás forrása volt, ahol Magyarország kormányzója elindította nemzetújító nagy munkáját és megszervezte a magyar honvédséget. Itt formálódott ki Gömbös Gyulának új eszméktől és magyar hittől hevülő politikai egyénisége is.

– Azt, hogy az ország haladását, a nemzet boldogulását miként szolgáljuk legjobban, a magunk lelkiismerete szerint kell eldönteni. A nemzet lelkiismerete eldöntötte, hogy az egyedül helyes út a keresztény nemzet irány – efölött vitatkozni többé nem lehet. Ezt az irányt mi haladó szellemű, konzervatív, szociális tartalmú, népies politikával akarjuk szolgálni.

Sok szó esik ma a politikában, sőt a világpolitikában a különböző államformákról és vitáznak afölött, hogy melyek a helyesek. Nálunk is sokat emlegetik a diktatúrát. Először is tisztában kell lenni azzal, hogy a diktatúra önmagában semmit sem old meg, nem orvosszer semmi ellen! Lehet a diktatúra áldásos és lehet áldatlan. Diktatúra rendszerint ott szokott keletkezni, ahol már nincs más kivezetőút. Nálunk hála Istennek, nincs ilyen helyzet!

Nekünk van ezeréves alkotmányunk, amelynek keretében megvalósíthatjuk mindazokat a hasznos és időszerű reformokat, amelyekre a nemzetnek szüksége van.
Nincs szükségünk különféle vezérekre sem! A nemzetnek van vezére, a nemzetnek egyetlen vezére van, a magyar államfő, Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós!

Amikor a miniszterelnök e szavai elhangzottak, a nagygyűlés közönsége felállott helyéről és percekig lelkesen ünnepelte a kormányzót.

- Nem tartom helyesnek és megengedhetőnek, ha az ő magas személyét a napi politikában bevonják. Én is csak azért említettem, mert nevéhez és Szegedhez fűződik annak a történelmi eseménynek nagy emléke, hogy itt fordította meg a magyarság sorsát és innen elindulva hódította meg a magyarság szívét, amely attól a naptól kezdve számítja a maga nemzeti újjászületését s a bolsevizmus letörésében Európában az első eredményes lépéseket tette meg. Benne és a törvényhozásban biztosítva van az állami főhatalom. A kormány, a törvény és a jogszabályok őrt állanak.

Minden hatóság végzi kötelességét, egyik sem lépi túl a maga hatáskörét. Az alkotmányos élet zavartalanul működik: nincs semmiféle párturalmi diktatorikus törekvés. Legfeljebb csak kótyagosak ábrándoznak olyasmiről, amit nem lehet komolyan venni, amit azonban kíméletlenül elfojtunk, ha tényleges izgatássá fajulna.

Együttműködés a dunamenti államok között
Ami már most a kormány külpolitikáját illeti, meg kell ismételnem, amit a parlamentben már kifejtettem, hogy magatartásunkkal továbbra is és állandóan az igazi béke érdekeit kívánjuk szolgálni.

Ezután is híven ragaszkodunk barátainkhoz. Hivatkozom Magyarországnak a római jegyzőkönyveket aláíró államokkal. Olaszországgal és Ausztriával, változatlanul fennálló, szoros együttműködésére, amely legjobb biztosítéka Közép-Európában a békés fejlődés fenntartásának. De készek vagyunk egyengetni a korrekt viszony útját amaz államok felé is, amelyektől ma még több-kevesebb ellentét választ el.

A függő kérdéseket ezekkel az államokkal kölcsönös megegyezés alapján kívánjuk megoldani, feltéve, hogy utóbbiak ennek a célnak elérésére a maguk részéről hasonló jóakaratot mutatnak és hogy Magyarországnak etekintetben való természetszerű követelményei a túloldalon megfelelő felismeréssel fognak találkozni. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy Magyarországhoz a nemzeti biztonsághoz éppen olyan joga van, mint bármilyen más szuverén államnak és hogy nem tartható fenn olyan helyzet, amely nemzetünknek legvitálisabb érdekeit teszi kockára. Ebből következik, hogy Magyarország és a dunamenti államok közötti együttműködésre vonatkozó minden javaslatot csak a teljes egyenjogúság alapján hajlandó megvizsgálás alá venni.

Ugyanígy ragaszkodnunk kell ahhoz is, hogy a magyar kisebbségeknek törvényes eszközökkel való védelme biztosíttassék. A kisebbségek sorsának kielégítő rendezése nélkül Magyarország és a kisantantállamok között normális viszony nem alakulhat ki.

A miniszterelnök most a belpolitikára tért át, beszámolt a kormány féléves működéséről
- A kormányzást, az ország belső politikáját illetőleg, különféleképpen ítélik meg – mondotta. – Az ellenzék feladata kétségtelenül a bírálat. A kritika hasznos munkát végez, ha szempontjai emelkedettek. A bírálat egyrészt ellenőrzést gyakorol, másrészt a kormány működését elősegítheti különböző eszmék felvetésével és felszínen tartásával. De van az ellenzéki kritikának két egészen silány fajtája is, amelyhez nem kell nagyon sok ész.

Egyik az, hogy akármit csinál és akármit hoz a kormány, arra azt kell kiabálni, hogy: kevés! Másik fajtája a rosszakaratú kritikának, ha állandóan és folytonosan azt hangoztatják, hogy: nem történik semmi! Akik következesen és állandóan ezt a gramofonlemezt forgatják, arra spekulálnak, a tömegek végre el is hiszik, hogy nekik igazuk van. Az értelmes, józan polgár azonban gondolkozik a dolgokon és az ilyenfajta kritikusokkal szemben hamar átlát a szitán. Az ilyen fajtájú ellenzéki kötekedésre valóban nem lehet most mondani, mint hogy ez az igazi jelszópolitika.

Darányi miniszterelnök ezután elmondotta, hogy a kormánynak eddig 13 törvényjavaslatát fogadta el a parlament.

- Az alkotmányjogi kérdésekben e héten kezdtem meg tárgyalásaimat a különböző pártok vezetőivel és egyes politikai tényezőkkel. Ezek a kérdések azért nagyfontosságúak és nyugodt parlamenti légkörben való létrejöttünk azért elsőrangú közérdek, nehogy valami téves megoldás kerüljön ki. Mert ha a nemzet jövőjére talán nincsenek is ezek az alkotmányjogi javaslatok – mint mondani szokták – sorsdöntő kihatással, de a közeljövő szempontjából valóban jelentőségteljesek. Nem mindegy ugyanis az, hogy miképpen alakul az ország helyzete a mi életünkben vagy gyermekeink életében, amikor egész Európában politikailag zavaros és még cseppfolyós a helyzet. Nekünk arra kell törekednünk, hogy mentől kevesebb zökkenővel tudjuk a magyar nemzet jövőjét kiépíteni.

Nem vagyok hajlandó még egy általános nyilt szavazást csinálni!
A pártokkal lefolytatott tanácskozások után leszek abban a helyzetben, hogy a választójogi törvényjavaslat benyujtásának időpontjára nézve nyilatkozzam.

Az alkotmányjogi kérdéseken kívül hasonlóképpen időszerű, nagy kérdése a közéletnek: az ifjúság elhelyezkedésének a problémája és a mezőgazdasági munkásság kérdése. Az értelmiségi munkanélküliség leküzdése tekintetében az atyai megértés és szeretet gondoskodásával kell törekednünk arra, hogy szerves, átfogó akcióval tegyünk meg minden lehetőt az ifjúság boldogulására, nemkülönben annak az izgalmi anyagnak a közéletből való kiküszöböléséért, ami érezhetőleg és méltán irritálja a társadalom belső nyugalmát.

A diplomás és érettségizett ifjak munkanélküliségének problémája néhány év óta nyugtalanítja a magyar társadalmat. Beszélnek értelmiségi túltermelésről és ennek korlátozását sürgetik. Szellemi túltermelésről azonban beszélnünk nem szabad, mert a nemzeti élet minden ágában minél több értelmes és tanult főre van szükségünk. Különösen nagy szükségünk van művelt és okosan gazdálkodó gazdákra, iparosokra és kereskedőkre túlzott igények nélkül.

Magasabb értelmiségi képesítés nem jelenthet azonban jogcímet közszolgálati elhelyezkedésre, ifjúságunk a fixfizetéses pályák helyett a gyakorlati gazdasági életben keressen elhelyezkedést.

Míg egyrészt a középiskolákban és az egyetemeken a szelekciót meg fogjuk szigorítani, addig másrészt 650 ösztöndíj létesítésével lehetővé akarjuk tenni kiválóan tehetséges, de szegénysorsú ifjaknak a legmagasabb tudományos képzettség elérését. Bár hangsúlyoznom kell, hogy az egyetemet vagy középiskolákat végzett ifjúság elhelyezése nem állami feladat, a munkanélküliségben rejlő társadalmi probléma súlyosságára való tekintettel kormányom mégis fontos feladatának tekinteni az értelmiségi munkanélküliség enyhítését és fokozatos leküzdését.

Szólni akarok még a zsidókérdésről, amely fölött nem lehet egyszerűen elsiklani

Nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy ez a kérdés nincs, amikor mindenki érzi, hogy van.

Vizsgáljuk meg gyűlölködés és elfogultság nélkül, teljesen tárgyilagosan ezt a kérdést és vessük fel, vajjon a zsidóság oka-e minden bajnak? Ha Magyarországon zsidóság nem volna kétségtelenül bajaink, volnának akkor is. Csonka ország lettünk, agrárállam vagyunk és nincs elég tőkénk, nagy és egyenlőtlen elosztású a népsűrűségünk, nincs nyersanyagunk. Előrebocsátom, hogy a zsidókérdést uccai tüntetésekkel és fejbeverésekkel nem lehet elintézni. A kormány mindent elkövet arra nézve, hogy a rendbontókkal szemben a törvények teljes szigorát alkalmazza.

A törvény előtti egyenlőség azonban nemcsak igényt jelent a személyi és vagyonbiztonság tekintetében, amely igénynek feltétlenül eleget teszünk, hanem jelent azt is, hogy a törvényeket mindenkinek egyformán meg kell tartania és azok kijátszásától tartózkodnia kell – még az üzleti életben is.

Tagadhatatlan, hogy Magyarországon a zsidó lakosság arányszáma nagyobb, mint a legtöbb más országban és az is tény, hogy a zsidókérdésnek, amely főleg gazdasági probléma, a magva abban rejlik, hogy a zsidóság még ezen magas arányszámát is jóval meghaladóan jutott érvényesülésre a gazdasági életben.

A zsidókérdésben irritálja a magyar társadalmat a Keletről beszivárgó galiciai is, a maga elzárkóztatásával és ösztönös üzleti mohóságával. (Ugy van. Helyeslés.)

Meg kell állapítanunk azt, hogy a régi, ittlevő és beszivárgóknak kultúrfokon is fölötte álló zsidóságnak az érdeke, hogy ne azonosítsa magát ezzel a tőle is érzésben és gondolatban teljesen idegen népséggel, amelynek beszivárgását mi, a magunk részéről, mint kormány, minden eszközzel a legszigorúbban meg fogjuk akadályozni. De itteni működését és esetleges törvényellenes és káros üzelmeit is szigorúan ellenőrizzük s őket és működésüket a törvényes korlátok közé szorítjuk.

Ezek hazánkat úgyis többnyire csak átvonulási és gazdasági vadászterületnek tekintik.