A futás

A futás a legtermészetesebb és legegyszerűbb neme a gimnasztikának. A görögök rendkívül kedvelték, s azért a pentathlonnak egyik legnépszerűbb részét képezte; a görög orvosok is a testszervezetre kiváló hatásunak tartották.

A futásnak a czélja volt:

1. hogy a felső testnek szabad tartást adjon, 2. hogy az alsó testet, különösen a lábakat erősítse, 3.  a mellkast tágítsa s ezzel a tüdő képességét nevelje, 4. fokozza a test melegét s az egész szervezetet müködésben segítse, 5. az izmokat és az inakat erősítse és 6. az anyagcserét fokozza.

A futást a sztádionban gyakorolták, mely 600 lépés, némelyek szerint 600 láb hosszu volt; talaja laza homokkal volt beborítva, hogy a láb besüppedés folytán megnehezítse a futást.

Futási nemek voltak:

a) az egyszerű gyors futás (sztadion, dromosz), mely a pályának egyszeri befutásából állott;
b) a kettős futás (diaulosz) a pályának szakadatlan kétszeri befutása
c) a 24 sztádionból álló kitartó futás (dolikhosz).
Ezt a 15. olimpiádban vették föl először s ugyancsak először a szokásos előkötő nélkül.

Futottak még a görögök fegyveresen ; paizszsal, sisakkal; ünnepek alkalmával égő fáklyával. Ennek a versenynek vallásos eredete volt; győztes az lett, a kinek a fáklyája futás közben ki nem aludt. Futás közben kitartásra lelkesítendő csatariadalhoz hasonlóan kiálltottak. Nemcsak az ifjak, de ( különösen a dór) leányok is nagyon szerettek versenyt futni.