.Jassz-álruhában a baraktelepen, amely a gyilkos Varga Pált ,, kitenyésztette”
A szag irtóztató! Az ember az első pillanatban nem is lát tőle, kapkodja a fejét, mintha ki lehetne kerülni. Keserűen és csípősen beleeszi magát a szembe és elfullasztja a lélekzetet. Ez nem a szegénység áporodott szaga, hanem a tisztátlanság és a szenny kigőzölgése. Végigkérdeztem mind a tizenhat barakban egy-két embert: érzik-e ők is ? Meg lehet- e szokni egyáltalán?
- Milyen szagról beszél?- meredtek az arcomba csodálkozva. De legalább ugyanilyen méltatlankodva förmedtek rám:
- Hát mit gondol nincsen orrunk?
Egy magashomlokú, tisztaszemű özvegyasszony, postásember özvegye , elárulta a titkot:
- Akik nem bírják a szagot, előbb-utóbb elmenekülnek innen. Akik megszokják: itt ragadnak. Látja, azok ott a barak mögött megszokták.
A hosszú barak keskenyebbik végében tíz- tizenkét legény és fiatal férfi támaszkodik a falnak és guggol a földön. Nasi-vasiznak.
- Varga Pali is ott kuksolt mindennap. Mindig nyert! Nem tudom, hogy csinálta?
Elindulok a kártyázók felé, de az öreg néni megfogja a kezemet.
- Ne menjen így soha. Ha ebben a rutájában meglátják, szétfutnak és úgy elgáncsolják, hogy csak a földön tér magához. Jöjjön be hozzám, fiatal úr, majd felöltöztetem..
Bevisz a szomszédos barak egyik lakásába. Az ágy alól ócska férfi kabátot vesz elő, a tűzhely mögül micisapkát. Vagánynak maszkírozom magam. Odasomfordálok a barak háta mögé, félvállal a sarokfalnak támaszkodom. Rám pillantanak, azután keresztül néznek rajtam.
- Hetes a vágó!- rikkantja el magát az egyik.
A többiek húznak egy-egy lapot. Elkeseredetten, hangtalanul játszanak. Az elszámolásnál sem ejtenek egyetlen szót sem, csak én kiáltom el majdnem magam: a sapkák alól húszpengősök kékje és tizenpengősök zöldje kandikál elő!
Itt nem fillérekbe megy a játék! Negyedóráig figyeltem a kártyázást, körülbelül 250 pengő cserélt gazdát. Ebben a környezetben, az újpesti Régi Anyagszertár baraktelepén olyan ez a 250 pengő az ember szemének, mintha csillogó színarany tömböket húznának elő ezek a rosszruhájú és rosszarcú suhancok, a földre terített sapkájuk alól. Varga Pál, az ócskavaskereskedő gyilkosa volt a baraktelep kártyásai között a császár.
Nappal ugyanitt, ugyanennek a baraknak a tövében kevert és osztott, éjszaka pedig cimboráival és a környék proli-zsugásaival elbújtak a barak egyik odújába.
Tizenketten is meghúzódtak a szobában, elfüggönyözték az ablakokat és ugyanolyan sápadt lázban, mint a pesti klubok kártyásai, játszották az angyalföldi bakkot: a nasi-vasit.
- Na, nem száll be?-kérdi az egyik kártyás leereszkedően. Felfelé fordítom a tenyerem:
- Nincs gubám.
- Akkor menj haza a mamához!
16 barakban- 1800 lakó!
Ennek a vidéknek lovagiassági kódexe szerint most keményen kellene felelnem. Röhögnek is utánam, amikor visszaballagok a baraktelep főuccájára.
Gyerek, gyerek, gyerek, csupa kisgyerek az egész telep. Átlag minden tizenöt hónapban, minden cigánycsaládban rajkó születik. Csakhogy a telepen nem kizárólag cigányok élnek. Akkora területen, mint a József tér, 1800 ember szúfoldóik össze.
1800 embert tömött bele a nyomor és a munkanélküliség tizenhat barakba! A barakkok fala kívülről olyan, mint a cigányok ruhája: mindenfajta színű papír és rongy tarkállik rajta vakolat helyett.
A háború végén menekült vasutasok, postások és rendőrök laktak itt. Akkor tizennégy család lakott egy barakban. Évekkel ezelőtt a szobakonyhás lakásokat kettéosztották: a konyhából is szobát csináltak, most 24 család, 120-150 ember él egy-egy barakban. Akárhová nyitok be, mindenütt ugyanaz a kép:
a három méter hosszú és három méter széles szobának a padlójából semmi sem látszik. Szalmazsákok, derékaljak, ronygycsomók hevernek mindenütt. Ezen a legjobb esetben is, legalább öten alszanak. De van bőven olyan szoba is ahol három nemzedék él és alszik együtt:
a nagyszülők, férfi, asszony és hat - nyolc gyerek. A nyolcas barakk 1. számú lakásában, ahol Varga Pál és menyasszonya, Balogh Katinka élt, még aránylag kedvező a helyzet.Varga Pállal együtt csak heten laktak az odúban.
- Szép deli, pedáns fiú volt a Pali - mondja az egyik asszonyrokon.
- És hogy tudott dolgozni! - dörmög bele az öreg Balog.
- Dolgozott is? - kérdezem kétkedve.
Nem volt annál jobb szegkovács egész Ujpesten! Mi legfeljebb 18-20 pengőt kerestünk meg egy héten, ő összeszedett 30-at, 35-öt is! Csak éppen nem szeretett dolgozni. Inkább kártyázott a többiekkel.
Harminc-harmincöt pengő..Nem lehet azt mondani, hogy Varga Pál nyomorgott. De nem nyomorog a többi cigány sem, ha 18 - 20 pengőt meg tud keresni...Fonák helyzet: itt a cigányok a magasabb kaszt. Csaknem valamennyien kovácsolásból élnek. A többiek, a nem cigányok meg a negyedét sem keresik meg ennek. Ezek számára igazán nyomortelep, igazán végső menedék a barakk. A cigányok csak akkor koplalnak, ha nem dolgoznak. A 180 nem cigány családból 120 csak abból él, amit az ínséges konyháról kap. Ott azonban nem igen nézik a családtagok számát: a heti 70 deka lókolbászból, kiló lisztből, nagyon kis morzsák jutnak a hat-hét gyereknek. Aki a fiatalok közül nem bírja az éhezést és munkanélküliséget,
odaguggol a kártyázók közé. A kártya pedig szabályosa és könyörtelen ütemben vezet lefelé.
A Varga Pali karrierjéig.
Aki eljutott a barakba, annak számára a kiemelkedés csaknem lehetetlen. Így egyre nő és nő a kártyások száma. Tizenkét-tizenhároméves gyerkőcök cigarettacsutakkal a szájukban, vénarccal nai-vasiznak. A barak egyik végében nagyban folyik a kártya, a másik végében botjára támaszkodva áll egy detektív. Figyeli Baloghék lakását. Talán nem is tudja, hogy öt is figyelik: ha a barak mögé akarna kerülni, csak egy füttyentés és már zsebben van a kártya. Jól megvannak szervezve: ennek köszönheti Varga Pál is, hogy megmenekült. Több szemtanú állítja, hogy két lépésre állt a detektívektől, amikor azok érte jöttek.
Amíg a mellette állót igazoltatták gyorsan négyen - öten falaztak neki. Varga az ő hátuk mögött szökött meg. A detektív előrántotta a revolverét, de nem tudta használni: száz gyerek futott Varga Pál után, mint egy élő uszály!
