Irta Dinnyés Lajos országgyülési képviselő

Minden időnek meg van a maga jellegzetessége.
E jellegzetességgel jelölik meg a késői utódok a különböző korokat. Igy például a történelem megemlékezik a bronzkorról, a vas-korról, majd később a reneszansz-koráról, a hódítások koráról és az elmúlt évtizedet pedig a világháboru-korának nevezzük ma is.

Napjainkban a centralizálás, az egykéz a divat!
Nemcsak a politikában, hanem a gazdasági életünkben is. Ha a diktátorokat nézzük, azok se mások, mint politikai egykezek. Egy akaratot, egy felfogást, egy világszemléletet hirdet mindegyik külön-külön és más-más alapon. A gazdasági életünkben jelentkező különböző koncessziók kedvezményezett vállalatok, tüzifa, ló és paprika monopóliumok sem egyebek, mint az egykéz jelentkezése. Korunkat tehát mint az Egykéz-korszakát fogja megörökiteni az utókor.

Természetesen, hogy az egykéz hivei az uj jelszóval az altruizmus nevében jelennek meg a gazdasági életünkben és mielőtt elfoglalnák helyüket, gondoskodnak arról, hogy előbb ádáz kirohanásokat intézzenek a háboruelőtti régi gazdasági rend ellen és nyilvánosságra hozzák, sőt tulozzák annak a kinövéseit!

A liberális gazdasági rendszernek alapelgondolása, célja még ma is helytálló, dacára minden kifogásnak és minden erőszakos magyarázatnak. A szabad liberális gazdasági elgondolás lényege az, hogy az egyénnek és a tőkének ad szabad teret a fejlődésre és a terjeszkedésre. Hiába csak az, hogy a világháboru előtt és után ez a tőke teljesen személytelenné vált, nem nézett mást, csak a hasznot és lassan szembetalálta magát nemcsak a tömegekkel, hanem az államhatalommal is, igy tehát nemcsak a tömegek, hanem az államhatalom birtokosai is lettek az ellenségei.

A liberális gazdasági rendszernek ellenségei leginkább azt kifogásolják, hogy a töke csak egyes egyének céljait szolgálja és legyőzi, elsöpri a gyöngébbképességü, de becsületes és tisztességes kereskedelmet és termelést. Ki kell tehát irtani a régi átkos liberális gazdasági rendszert, mondják az uj feltűnő nagyságok és be kell vezetni az állami beavatkozást és nem szabad mást megengedni, csak azt, amit az államhatalom jónak tart. Igy született meg a szabad gazdasági rendszer helyett a kötött gazdasági rendszer, amely országhatárokat zár el teljesen hermetikusan, nem a természetes áru és értékcserét mozditja el, hanem az önellátásra rendezkedik be.

E kettő között foglal helyet az irányitott gazdálkodás, melynek legeklatánsabb képviselői Európában Anglia és Franciaország. Ezek is kénytelenek voltak bizonyos megkötöttségeket behozni gazdasági életükben, mivel a környékező államok a teljes kötöttséget valósitották meg. A kötött gazdálkodási rendszernek a legfőbb lényege az, hogy a termelőt közelebb hozza a fogyasztóhoz és altruista alapon akarja megvalósitani a termelés és a fogyasztás kapcsolatát. Az elgondolás minden esetre szép és nemes.

A kivitelben azonban minálunk a teljes ellentétét látjuk az elgondolásoknak.
Lényegileg az Egykéz bevezetése óta sem történt semmi, csak a személyek cserélődtek ki! Az egykéznek is épp ugy száz marka van, mint volt a liberális tőkének, ha nem több! A helyzete azonban sokkal könnyebb, mivel egyedül birtokosa a koncesszióknak, nincs vetélytársa és a liberális tőke pedig kénytelen volt megküzdeni mindenkoron a konkurrenciával, ami mindenesetre előnyösebb volt.

Ha tehát a lényegét nézzük a dolgoknak, semmi különbséget nem látunk. Az Egykéz is épp olyan haszonnal dolgozik, mint a liberális gazdasági tőke. És végeredményben fel kell vetni a kérdést, mi a helyes ut, amelyen járni kell? Igazat kell adnunk Angliának, aki irányitja a kereskedelmét, termelését, a fogyasztását és nem rendezkedik be az önellátásra, hanem a lehetőség szerint módot ad az angol kereskedelemnek a fejlődésre, a leleményességre és uj piacok megszerzésére. Ne felejtsük el, hogy hatszáz év óta Anglia csinálja és irányitja nemcsak a politikai, hanem a gazdasági világpolitikát is.

A gazdák megsegitése volt mindig ezeknél az akcióknál a jelszó és a legkevesebb haszna éppen a gazdáknak volt belőle. A mai kormány több izben kijelentette, hogy nem barátja a kötöttségnek és azt mielőbb le fogja épiteni, illetve fokozatosan megszüntetni kivánja. Darányi Kálmán miniszterelnök nagy szolgálatot tenne a gazdasági élet nyugodt menetének és általában a közvélemény megnyugtatásának, ha valóraváltaná a kormányprogramjában hangoztatott eme igéreteit. Ezt annyival is inkább megteheti, mert ellentétben a különböző Egykezeknek juttatott sulyos anyagi segitséggel, ez az államnak egy fillérjébe sem kerülne.