A magyar pénzügyi és gazdasági körök igen nagy érdeklődéssel várják a 33-as bizottság legközelebbi ülését, mert előreláthatólag csak ekkor fogja a kormány a londoni tárgyalások eredményéről és a külföldi hitelezőkkel kötött új megállapodás körvonalairól tájékoztatni a közvéleményt. Értesülésünk szerint azonban ez a megállapodás még mindig nincs végleges formába öntve, bizonyos kérdések még nincsenek megoldva, s csak a jövő hó első felében kerül aláírásra az új egyezmény.
Nagyjában azonban kész az egyezmény tervezete, amely a magyar gazdasági helyzet javulásához mérten bizonyos előnyöket jelent ugyan a hitelezőknek, de nem fokozza lényeges mértékben eddigi kötelezettségeinket. Igy biztosra vehető, hogy a népszövetségi kölcsön kamatszolgálatának eddig évenként transzferált 50%-át hatvan százalékra emeljük, míg a fennmaradó negyven százalék, mint eddig, ezután is zárolt számlára kerül.
A rövidlejáratu tartozásoknál nagyobb törlesztésekre vállalunk kötelezettséget, mint ez eddig a fináncpengő-transzfer alapján történt. Pénzügyi körökben számítanak arra is, hogy az új egyezmény az általunk eddig fizetett kamatlábat leszállítja, de ugyanakkor fix kötelezettséget kell vállalnunk az esedékes részleteknek devizákban történő átutalására.
Már Sir Otto Niemeyer tavaszi budapesti tartózkodása alatt ebben az irányban indultak meg a tárgyalások s a magyar külkereskedelmi mérleg kedvező alakulása a külföldi szakértők véleménye szerint most már lehetővé teszi nagyobb arányú deviza transzferálását anélkül, hogy a pengő stabilitását ezáltal vészélyeztetnők. Értesülésünk szerint, a magyar külkereskedelem egyre javuló eredményei, de a magyar külkereskedelmi politika módszerei a tárgyalás során jelentős szerepet játszottak.
Különösen angol részről mutattak rá arra, hogy a kivitel erőteljes fejlődése lehetővé, sőt indokolttá teszi az eddigi merev külkereskedelmi igazgatás lazítását, a Külkereskedelmi Hivatal mindenhatóságának csökkentését s nyilván ez a mindenképpen indokolt álláspont érvényesült máris abban, hogy meghiusult a kísérlet, hogy a magyar ipar pamutellátásának kitűnően bevált s a magántőke által intézett rendjét egy csapással megváltoztatva, a magánkereskedelemnek ezt a fontos ágát a Külkereskedelmi Hivatal sajátítsa ki. A külkereskedelmi mérleg tekintélyes aktív egyenlege egyébként az angol szakértők szerint két további reformot tesz indokolttá.
Az egyik a külkereskedelmi forgalom eddigi szigorú megkötöttségének lassú és fokozatos enyhítése. Áll ez elsősorban az úgynevezett „egykéz” rendszerre, amely a kivitelnek igen fontos ágait bürokratizálja, a forgalom és az árak emelkedését gátolja s a kivitelt s ezzel szerves összefüggésében a bevitelt nem a hitelező országok felé irányítja. Ez nem áll a hitelezők érdekében, akik azt kívánják, hogy a magyar kivitel a szabad devizában fizető államok felé fejlődjék. Erre viszont az egykéz képtelen, s ezért kívánják a külföldi hitelezők a külkereskedelem s ezzel együtt a devizarend fokozatos felszabadítását.