Soha ilyen szerény, halkszavú költségvetési vitát nem látott a tisztelt Ház, mint ez évben. Egy kivétellel a vita első hetének szónokai mintha közös elhatározással tartózkodtak volna minden kemény bírálattól, merész követeléstől, nem ragadta el egyiköket sem a szenvedély, sem a nyugtalanság, a mezőgazdasági proletariátus veszedelmes erjedése alig talált utat a Ház falai közé, józan, okos s megfontolt beszédeket hallottunk, amelyekben nem esett már szó az elmult évek magasröptű új világot köszöntő reformterveiről.
Filléres reformokat követeltek a Házban urak s parasztok egyaránt, reformokat, amelyek alig kerülnek pénzbe, vagy az államháztartás s a gazdasági élet mai helyzetét tekintve, csak jelentéktelen fillérekbe. Ezekről a reformokról alig van szó a nagy munkatervekben s a lángoló írásokban, amelyekkel az országot elárasztották. Túlságosan köznapi reformok ezek, nem lehet keresni rajtok!
Hogy a legfontosabbikon kezdjük, bizony csak fillérekbe kerülne a magyar falusi iskolák, főleg az ismétlő iskolák átállítása gazdasági iskolatípusokra. Szinte könyörögtek a Házban, hogy az Istenért, tanítsák meg végre a magyar parasztgyereket modern, tudományos gyümölcsfaojtásra, főzeléktermesztésre, baromfinevelésre. Ez csak nem kerül milliókba, még csak ezrekbe is alig!
A háziipari készségek, csipkeverés, hímzés, fafaragás tanításának kiterjesztése kimondhatatlanul könnyítene sokszáz nyomorgó falu életének a sorsán. Minden megkeresett fillér a gyermektáplálkozást javítaná fel, s egy ilyen évekre elosztott tervszerű háziipari akció szintén csak aránytalanul kis összegekbe kerülne! Filléres reform volna ugyancsak a helyi igazgatás reformja s a falusi jegyzők felszabadítása a rettentő munkateher alól, amellyel az állami hivatalok évről évre növekedő tömegben elárasztják.
Lépésről-lépésre nyomul előre a munkabérszabályozás a munkaidő rövidítése az iparban, csak éppen a magyar mezőgazdasági munkásság, a törzsökös magyar fajta a mostohagyermek ebben a szociális gondoskodásban. Igazán fillérekbe kerülne, a meglevő helyi és mezőgazdasági igazgatási szervek beállításával a mezőgazdasági munkabérek emberi színvonalra emelése!
Ez is, – pénzben kifejezve csak filléres reform – de szociális és gazdasági kihatásaiban felbecsülhetetlen jelentőségű volna, csak lelkiismeret kell hozzá, előrelátás ás tisztesség! A nagy kincstári, alapítványi birtokokon a mai gazdálkodási rendszer helyett kisbérlőszövetkezetek alapítása s a cselédek, zsellérek, törpebirtokosok lassú kiemelkedésének elősegítése, – ez az a bizonyos társadalmi capillaritás! – szintén igen kevés pénzbe kerülne, hiszen itt az OKH, ez volna legfontosabb célja!
Ime ezt a szerény mezei csokrot nyujtogatták a költségvetés szónokai a kormánynak, nem pompás bokréta, könnyű s olcsó ezeknek a kívánságoknak a megvalósítása, de kérdés, akad e férfiú a kormány oldalán, aki erre a feladatra vállalkozik!