Írta: Róth Margit
Idén a tenger mellett nyaraltam és így alkalmam nyílt láthatni Párizst. Dacára, hogy nem volt szezon, sok érdekeset láttam.
Nem tudom, más hogy van vele, de én egy percig sem tudom elfelejteni a mesterségemet. Ha egy elegáns nőt látok, legyen fiatal vagy öreg, hercegnő vagy japán futóbajnoknő, én bizony csak a fejét nézem, de azon se a szép szemét, hanem a kalapját gusztálom.
A szerencse ezen a téren határozottan mellém szegődött idén nyáron: Találkoztam Párizsban Marlene Dietrichhel. Csodálatosan nézett ki, fekete ruha volt rajta és óriási coboly- kucsma. Szörnyű meleg nap volt ez, magyar paprikás ételeket evett a párizsi Lukács-étteremben, ahol kiment a konyhába s bizonyos ételeket időnként ő maga főzött meg...
Még egy nagyon érdekes asszonyt láttam, világhírű név. Madame Alfonsinenak hívják. Egyike a párizsi kalapdiktátoroknak. Egyszerű nő, igazán nem látszik meg rajta, hogy kreációit az egész világ várja. Tavasszal volt egy kalapja, kis bőrcsíkos, hátul magasan álló szalagdísszel. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy százat láttam belőle úgy Londonban, mint Párizsban vagy Ostendében.