Orvosok, mérnökök, ördöngős szerkezetű gépek összmunkája a képességvizsgálatnál – ma még csak a fizikai munkát igénylő pályákkal kapcsolatos a képességvizsgálat, de a közeljövő nagy meglepetéseket tartogat.

Ki ne emlékezne gyermekéveinek arra a boldog korára, melyben csapongó, színes álmokat szőtt arról, hogy milyen pályára fog lépni s azon a pályán milyen nagy dolgokat fog művelni - csak felnőjjön!

Azelőtt ugyanis arra a pályára adták a gyermeket szülei, amihez kedve volt. Hiszen a kedv, a hajlam már fél sikert jelent, mert régi igazság, hogy az emberek akkor lennének teljesen boldogok, ha mindig azt csinálhatnak, azt művelhetnék, amihez kedvük van. Az erőszakolt munka sohasem tökéletes s amellett mégegyszer olyan fárasztó, mint amit jókedvvel végez valaki.

Valamikor az volt szokásban, hogy a gyermek rendszerint az apa foglalkozását folytatta. Ha például asztalos volt valaki, a fiú is az lett, már csak azért is, hogy az asztalosszerszám el ne kallódjon. A szerszámokat sokszor az unokák örökölték s ezekhez a szerszámokhoz szabták a gyermek életpályáját.

Ma már vége ennek a paradicsomi szabadságnak. A tudomány beleavatkozott a gyermekek sorsába a hivatalos támogatás mellett szelektálni, válogatni kezd. Megvizsgálják a gyermek képességeit, hogy milyen pályára alkalmas. Hiába érzi most már a gyerek, hogy erre vagy arra a mesterségre volna kedve, nem teljesedhetik a vágya, ha egészségi állapotára káros lenne az a mesterség, vagy szellemi képességei olyanok, hogy azon a pályán nem tudna tökéleteset alkotni s így nem boldogulhatna kellőkép.

Az első, magyar képesség vizsgáló intézetet az Országos Társadalombiztosító székházában állították fel, ahol látogatást tettünk, hogy a korszakalkotó kezdeményezés lényegéről tájékozódjunk. Hogyan történik a képességvizsgált?

Először Kovrik Béla igazgatóval beszélgettünk a képességvizsgálat céljairól, aki a következőket mondotta: - Mostanában sokat meditálnak azon, mi az oka annak, hogy az utolsó évtizedek alatt az emberi élet korhatára tíz-tizenkét évvel emelkedett? Szerintem ez is az orvosi tudomány fejlődésének eredménye, mint a képességvizsgálat sem egyéb.

Más kérdés, hogy mi a közvetlen célunk a képességvizsgálattal? Elsősorban az, hogy az egyének ne rokkanjanak meg idő előtt csak azért, mert olyan életpályára mentek, amelyre sem fizikumuk, sem szellemi szinvonaluk nem predesztinálna őket. Mi, mint közintézmény, köteles elővigyázatosságból végezzük a képességvizsgálatot azért, nehogy rokkantállományunk, a fent említett okoknál fogva, olyan méretűvé nőjjön, hogy terhei meghaladja teherbírásunkat.

Így lesz az öncélúságból általános közjó, egyaránt vonatkoztatva egyénre és társadalomra. Mert tessék csak elképzelni a következőket. Ha a képességvizsgálat eredményeként eltérítjük az ifjú generációt azokról a pályákról, melyekre nem felelnek meg: kapunk egy beteg társadalmi réteg helyett egy egészségesebb rétegeződést, melyet nem kell eltartania idő előtt a társadalomnak s boldoggá tettük az egyént is, mi egészségesen éli életét, ellentétben azzal, ha arra a pályára ment volna, amelyre vágyódott és ott biztosan megrokkant volna.

Végső fokon tehát ez az intézmény is javítólag hat az átlagos élettartamra, különösen ha a képesség vizsgálat általános jellegű és általánosan kötelező lesz. Ezután megnéztük a képességvizsgáló intézetet.

Dr.  Gartvay egyetemi m. tanár, az intézet aligazgató-vezetője adott engedélyt a látogatásra s dr. Batiz Endre főorvos, a kiváló szakember kalauzolása mellett szemléltük meg a különböző termeket és felszereléseket.

(folyt. köv.)