Az utóbbi időkben ismét gyors tempóban épülnek az új hidak, s nyomukban új sarjad, városszerte keletkeznek szinte a semmiből és a vizek felett épült vaskapocs mindennél szorosabban fűzi egy város egyénként elválasztott részeit.

Nemcsak Budapestnek, de jóformán a világ minden városának alaposan megnőtt a gondja, amióta a forgalom a szűk uccák rengetegégében megszorult. Olvashatjuk, hogy a nagy gyárak évenként millió autóval gazdagítják a közlekedést, azt azonban már kevesebbszer hallhatjuk, hogy ugyanakkor a közlekedési útvonalak szélesedtek volna.

Különösen előnyös helyzetben vannak azok a városok, amelyek - akárcsak Budapest - víz partján épültek. Itt a közlekedési gondokon segít a hídépítés. Hogy milyen fontos tétel ez egy város fejlődésében, azt megítélhetjük a hídépítés legújabb kettős remekművéből is. Mindkettőt Amerikában építették, illetve az egyiket még építik is.

New-York a világ legnagyobb városa szinte már közlekedési csőd előtt állott, amikor sűrgősen megkezdték az új híd építését, amely három városrészt, a Manhattant. Queenst és Bronxot fűzi egybe. Csodálatosan szép és impozáns az új híd, a híres „Triborough-vaskapocs”. Fényképünkön remekül ível a technika e mesés újszülöttjének fehér teste. Jobbra tőle, csaknem párhuzamosan láthatjuk a régi Hellgate-hidat, amely elégtelennek bizonyult a forgalom lebonyolítására.

Triborough-híd tervezői sokat tanultak a budapesti Erzsébet-hídból, mert a Manhattan-szakasz, ha nem is éri el a mi Erzsébet hidunk szépségét, megoldásában, szerkezetében és alapelveiben letagadhatatlan mása a budapesti remekműnek.

Az új newyorki hídra bátran mondhatjuk, hogy megérte a pénzét. Annak ellenére is, hogy az amerikai méretek a híd költségvetésében is megmutatkoztak. Nem kevesebb, mint négyszázmillió pengő volt az új híd kiadási számláján. Ez az összeg fele annak, amit egész Magyarország egy évben az állami kiadások fedezésére elkölt.

Szakértők szerint azonban a hallatlan összeg rövid idő alatt megtérül abban az előnyben, amit a zavartalan forgalom nyújt. A hidak környékén elterülő telkek ára egyszeriben a tízszeresére nőtt s már maga ez az egy tétel is elegendő a híd építési költségeinek fedezésére.

A másik új híd a Csendes óceán partján Sanfranciscót köti össze Oaklanddel. Méreteinél és megoldási módjánál fogva nem túlozunk, ha a világ legnagyobb hídjának nevezzük. Az a meseszerűen lendülő ív, amit képünk mutat, a technikai nehézségeknek valóságos poklát varázsolta a mérnökök elé. A tengeröböl felett húzódik a házvastagságú sodronykötelékkel felfüggesztett remekvonalú acéltest.

Még az építés módja is különbözik az eddigi gyakorlattól. Ennél a hídnál alkalmazták először az építészet terén a rádiót. Olyan nagy távolságokban dolgoztak egymástól az egyes munkacsoportok, hogy az egységes vezetés miatt gondoskodni kellett egy központi irányítóhivatalról. A központban rövidhullámú rádióállomás vette a jelentéseket és ugyancsak így adta ki az utasításokat.

A rádiósépítés kitűnően bevált, sőt meg is marad az egész szerkezet. Rájöttek hogy a gigantikus méretű hídon a közlekedés irányítását a forgalmi rendőrség rádión keresztül oldhatja meg a legjobban. Ezért a hídon felállított őrszemek a partokon, a hídfőknél működő forgalmi rendőrökkel állandó rádiós összeköltetésben lesznek és így szabályozzák az autósorok forgalmát.

A sanfranciscói hídszörnyeteg a hallatlan technikai nehézségek ellenére is kevesebbe került mint a newyorki hármas-híd, „mindössze” kétszázötven millió pengőről kellett gondoskodni a városnak. A hatalmas sanfranciscói hidat novemberben adják át a forgalomnak és nagy ünnepség keretében avatják fel.