Az utóbbi esztendők során meglehetősen gyakran hallottunk arról, hogy egyes tudósok felszállnak a sztratoszférába, azaz tíz-tizenöt kilométernyi magasságba, hogy ott tudományos megfigyeléseket végezzenek.

A belga Piccard professzor kétezer is felszállt, utána az oroszok döntötték meg az ő magasságrekordját, sőt akadt egy vállalkozó szellemű spanyol, Emilio Herrera, aki megpróbálkozott nyitott gondolával felszállni a sztratoszférába s azt remélte, hogy sikerül huszonháromezer méter magasra is feljutnia így, mikor nem kell a zárt fémgondola nagy súlyát is vinnie a léggömbnek.

A tudománynak, elsősorban a meteorológiának valóban nagy érdeke az, hogy a sztratoszférát ismerjük, mert az időjárásra nagy befolyással vannak a magas légrétegekben végbemenő jelenségek. Azért a Piccard-féle felszállásoknak mégsem volt sok értelmük, mert tulajdonképpen egészen felesleges élő embernek kockáztatni életét a sztratoszférában való megfigyeléseknél.

Maga Piccard is a gondola külső részére szereltette fel a szükséges műszereket és legfeljebb az üvegablakon keresztül olvasta le azokat, vagy pedig olyan műszereket vitt, amelyek önműködően regisztrálták a megfigyeléseket és mikor leérkezett a földre, csak le kellett olvasni a papírszalagokat.

Most mar végkép le is mondtak a tudósok arról, hogy bárki is felszálljon a sztratoszférába, mert már sikerült egész sereg olyan műszert készíteni; amelyet elég magában felereszteni a magasba, magától elvégzi a megfigyeléseket. Csak aztán arra kell vigyázni, hogy mikor a léggömb visszafelé indul, mert kifogyott belőle a gáz, a műszeres kosár épen érkezzék le a földre.

Ezt úgy szokták biztosítani, hogy a műszeres kosárra ejtőernyőt szerelnek fel, amely aztán kellő pillanatban működésbe lép, a kosár leszakad a ballonról és az ernyő segítségével szép lassan leszáll valahová a földre. Épúgy, mint a közönséges meteorológiai megfigyelő ballonoknál, amilyeneket itt Budapesten is elég gyakran bocsát fel a mi Meteorológiai Intézetünk, itt is csaknem biztos, hogy meg találják a leeső kosarat s aztán beküldik, illő jutalom ellenében, a felbocsátó intézetnek.

Amerikában most aztán egészen rendszeresen kezdtek hozzá a sztratoszféra kikutatásaihoz. A cambridgei egyetem irányítása mellett Amerika több helyén egyszerre bocsátanak fel léggömböket a sztratoszférába s mindegyik léggomb egész sor megfigyelő műszert visz magával, hogy pontosan regisztrálja útközben a megfigyeléseit.

Mérik a légnyomást, a hőmérsékletet, a szélirányt és minden olyan adatot, amire a meteorológiának szüksége van s aztán, amikor ismét földre érkeznek a műszerek, együtt dolgozzák fel az adatokat. Tudjuk, hogy a meteorológia úgy adja napról-napra az időjóslatait, hogy rádión kapja meg egész Európa minden meteorológiai intézetének megfigyelési adatait s ebből következtetnek arra, hogy az időjárás hogyan változik.

A közönséges időjóslás éppen azért nem tud egy-két napnál hosszabb időre előre időjárást jövendölni, mert a megfigyelések csak a föld színén levő állapotokat tudják meg, és nem derül ki belőlük, hogy fenn a sztratoszféra magasságában milyenek a viszonyok, pedig mindig az dönti el az időjárást, hogy a magas, légrétegekben mi történik.