A mostani napfogyatkozás csak Budapesten és Európában legnagyobb részében látszott részlegesnek. A Földközi-tengeren, Görög- és Törökországban, Oroszországban. Közép-Ázsia jelentós részében és Japánban ellenbe teljes fogyatkozást láttak az emberek, mert ezek a helyek éppen beleestek a Hold teljes árnyékába.

A napfogyatkozás meglehetősen ritka jelenség, a legközelebbi részleges fogyatkozást csak 1953-ban, a legközelebbi teljeset pedig 1999-ben észlelhetjük. A tudósok szerte a világon hatalma, felkészültséggel, költséges és drága megfigyelő-műszerek légiójával expedíciókat szerveztek a teljes napfogyatkozással borított vidékekre, hogy kutatásokat végezzenek.

Bármilyen különösnek tűnjék ugyanis első pillantásra: amikor a Nap elsötétül az emberi szem előtt, ugyanakkor mély és csodálatos természeti titkok lebbennek fel előtte. A tudósok nemcsak ritkasága és érdekessége miatt várnak érdeklődve minden napfogyatkozásra. Hanem azért is, mert ilyenkor izgató tudományos problémák megoldására nyílik alkalom.

Elsősorban arra kíváncsiak: miből van a Nap! A tudományos vizsgálatok jórészt már feleletet adtak erre a kérdésre. De a Nap még nem árulta el valamennyi titkát. A Napgolyót rózsaszínű, fénylő lángkoszorú öleli körül, mint valami dicsfény és a tudósok előtt még rejtély, mi lehet ebben a különös lánggyűrűben.

Ezt a fénykoszorút azonban csak teljes napfogyatkozáskor lehet észlelni, mikor a Hold a Naptányért elfedi, mert máskor a Nap vakító ragyogása a dicskoszorú sugarait teljesen elnyomja. De csak napfogyatkozáskor lehet megállapítani azt is, igaz-e Einsteinnek az az elmélete, hogy a fénysugár is csak olyan, mint a szilárd anyag. Súlya van, akár csak a kőnek, fának, vasnak, vagy akárminő más tárgynak.

Mert ha ez igaz, akkor a csillagok fénysugarainak el kell görbülniök, a Nap felé kell hajolniok, amint elsuhannak a Nap mellett, mert a Nap éppúgy vonzza őket, mint Földünket, vagy bárminő más égitestet. A csillagok pedig a Nap közelében, csak napfogyatkozáskor észlelhetők. Hiszen tudjuk, hogy az égbolt nappal is csillagos, csak azért nem látszik annak, mert a Nap királyi fényzuhataga kíméletlenül elnyomja az égi mécsesek szerény pislákoló világát.

Teljes napfogyatkozáskor pedig, amikor a világ egészen elsötétül, a csillagok nappal is kigyulladnak az égen. Ha most a pontos megfigyelések azt mutatják, hogy a Nap közelébe eső csillagok nem látszanak az égnek azon a helyén, ahol rendes körülmények között, ez azt jelenti, hogy a belőlük induló fénysugarak tényleg eltérültek a Nap közelében, tehát a fénysugárnak súlya van!...

Ilyen és hasonló fantasztikus kísérletekre és megállapításokra adnak alkalmat a napfogyatkozások. Régente azt hitték, hogy minden napfogyatkozás háború, dögvész, vagy más elemi csapás előjele. Ma már tudjuk, hogy éppen ellenkezőleg; a tudomány fejlődésének előmozdításával csak az emberiség művelődésének és szellemi hatalmának gyarapodását szolgálja.