Mexikó legsoványabb, legsivárabb homokos területein jól tenyészik a százéves agave vagy százéves aloé. Nálunk fahordókban ültetve már négyszáz év óta mint dísznövényt termesztik és tévesen kaktusznak hívják. A kaktuszokra emlékeztető vastag húsos levele, mely a földön körben elhelyezkedve levélrózsát alkot és az, hogy leveleinek széle, de leginkább a hegye erős tüskével van felfegyverezve.

A mexikói farmok körül élősövénynek is használják. Egy-két sorban elhelyezve, merev és tüskés levelet áthatolhatatlan akadályul szolgálnak a vadállatok, a nagy ragadozók támadásai ellen. Amellett ellátja a tulajdonost bőven egy nagyon kellemes szeszes itallal, az agaveborral és manillakenderrel.

Két méter hosszú levelekből álló növény, hosszú életű. Hazájában öt-hat év alatt már annyira fejlett, hogy virágot is hoz. Dél-Európában azonban, hol elvadult állapotban gyakran található, csak tíz-húsz év mulva virágzik. Üvegházainkban negyven-hatvanesztendős korában jut el annyira, hogy virágzó szárat fejlesszen. Ezért terjedt el róla az a hit, hogy csak minden száz évben virít. Ekkor vastag, igen magas, nyolc-tizenkét méter hosszú szárat fejleszt, mely valami elágazó kandelláberre, gyertyatartóra emlékeztet.

Ez a magas kocsány, mely négyöt ezer sárgászöld színű, harangalakú, igen kedves illatú virágot fejleszt, úgyszólván az ember szemeláttára, néhány hét alatt éri el teljes kifejlődését. A virágok telve vannak mézzel és a méhek, lepkék, bogarak ezerszámra rajongják körül s lakmároznak a bőven terített asztalról. Oly dúsan van a virágokban méz, hogy a legcsekélyebb szellő rezgetésére szinte eső módjára hull belőlük az édes nedű.

Amíg Európában nagy nevezetességszámba megy az agavé virágzása, addig hazájában, akkor, amidőn kocsányát fejleszteni kezdi, azt levágják és mélyedést vájnak bele. Ebben a mélyedésben rövid idő mulva édes nedv gyülemlik össze, melyet a mexikóiak szorgalmasan gyűjtenek össze, nyitott edényekben erjesztik s agavéborrá vagy pulque-ká forr.

Az agaveszüret négy-öt hónapig is eltart és egy-egy növény naponta 9-10 liter mustot is szolgáltat, vagyis az egész szüretelés ideje alatt 1500 liternyi mennyiséget. Tömlőkkel szívják ki a növényből az édes folyadékot s nagyobb, háton viselhető bőrtömlőkbe vagy puttonokba, öszvéreken szállított hordókba gyűjtik össze.

És mindezért a növény úgyszólván semmi követeléssel nem lép fel az emberrel szemben. Magától terem a legsilányabb talajban, semmi gond és vesződség nincs vele, csak ültetni és szüretelni kell. De akárhányszor még az előbbire sincs szükség. Ültetni csak ott kell, ahol élősövénynek használják az ültetvények vagy farmok körül mikor is, mint jeleztem, tüskés, merev, kardszerű levelei távol tartják a kárttevő vadállatokat az ültetvényektől.

Azonkívül levelei szívós, erős rostokat tartalmaznak igen bőven. A vastag levelek húsos részét vakarással vagy ütögetéssel távolítják el és így nyerik a pitát vagy manillakendert, melyből papírost, különféle szöveteket készítenek és erős köteleket sodornak, melyet a világ minden részében jól ismernek előnyös tulajdonságairól.

Fehér Jenő