Röntgen professzor csodálatos felfedezésének negyvenedik évfordulója, a páratlan népszerűség
Röntgen professzor találmányának gyakorlati alkalmazása és annak technikai fejlesztése nem tartozik e cikk keretébe. Annál inkább szeretnénk ecsetelni azt az izgalmat, amelyet a felfedezés a nagyközönség, sőt a társadalmi vezető férfiak között kiváltott.
Az amerikai New-Jersey államában,1896 február 19-én Reed képviselő törvényjavaslatot nyujtott be, amelyben arra kéri kormányt, hogy „kötelezze a nőket Röntgen-sugaraktól védő alsóruhák viselésére.” Jellemző a hangulatra, hogy a törvényjavaslat igen beható tárgyalás alá került és végül csak minimális többséggel vetették el azzal a megokolással, hogy ,,az államhatalom nem szólhat bele a szabad amerikai polgár öltözködésébe”.
Ugyanerre a sorsra került egy hasonló törvényjavaslat, amely azt kívánta törvénybe iktatni, hogy tiltsák meg az olyan színházi látcsövek alkalmazását, amelyekben X sugarakat fejlesztő készülék van elrejtve.
Még abban az évben egy londoni cég „Röntgen-sugaraktól védő fehérneműt ajánl. A cég főnöke kitűnően szimatolta ki a pillanatnyi konjunktúrát és üzletét néhány hónap alatt felvirágoztatta. A klinikákat ahol rövidesen felállítják az első kezdetleges röntgenkészülékeket, ezrével keresik fel az aggályoskodó anyák és férjhezmenés előtt álló lányok azzal a kéréssel, vajjon nem lehetne-e vejüket, illetve vőlegényüket átvilágítani titokban annak a megállapítására, hogy egészséges-e?
Leghosszabb ideig azonban a vicclapok konjunktúrája tartott. Érdemesnek tartunk feljegyzésre néhány egykori viccet, amely hűen fejezi ki az akkori hangulatot.
Lókereskedő: Tessék, uram, ez a ló eladó
Vásárló: Hm, nem valami jó állapotban. Olyan, mint egy Röntgen-fénykép. (Punch, 1896)
Fényképész (a megmerevedett pózban ülő fiatalemberhez): Méltóztassék az órát kivenni a zsebéből, mert eltakarja az epehólyagját. (Life, 1896)
Tanító: Mondd meg fiam, minek köszönheti Röntgen professzor a népszerűséget?
Diák: Annak, hogy róla nevezték el a Röntgen-sugarakat. (Fliegende Btätter, 1896)
Korszakalkotó felfedezése és páratlan népszerűsége mellett Röntgen továbbra is megmaradt annak, aki felfedezése előtt volt: szerény, egyszerű, csendes tudósnak, abból a típusból, amelyről a vicelapok örök modelljeiket faragják. Szerénysége szűkebb baráti és szaktudományi körben valósággal legendás volt. Ennek a csodálatos tudósnak szerénységére talán legjellemzőbb az alábbi kis történet, amelynek rajta kívül egy fiatal budapesti gyakorlóorvos a szereplője.
A fiatal pesti orvos a század elején Berlinbe utazott egy kongresszusra. Egy kisebb németországi állomáson idősebb úr szállt be a kupéba és szóbaelegyedett fiatal útitársával. Mikor megtudta, hogy fiatal útitársa Berlinbe utazik, örömében felkiáltott:
- Hiszen ott van egy kedves barátom, Marburg professzor. Kérem, adja át neki üdvözletemet. Röntgen a nevem…
A fiatal pesti orvos megilletődve folytatta a beszélgetést világhírű útitársával, aki csak néhány állomást utazott, majd mielőtt leszállt, kezet nyujtott a fiatalembernek és figyelmeztetően mondta:
De, ugyebár, nem fogja elfelejteni?... Röntgen a nevem ... Wilhelm Konrad Röntgen... Talán mégis jobb lesz ha átadom a névjegyemet...
Nógrádi Béla.