Zürich, december 20.

A svájci pénzpiacon soha nem látott pénzbőség uralkodik!
Az elbújt arany- és devizakészletek visszavándorolnak a bankok pénztáraiba, látra szóló betétek formájában, a bankok pénzkészlete sokszáz millióra emelkedett, a másfélszázalékos bankkamatláb előreláthatólag tovább csökken, az ipari termelés emelkedése megközelíti egyes ágakban a negyven százalékot. A szabad tőkék egy része kötvényekben helyezkedik el, úgyhogy a berni kormány a pénzbőséget a szövetségi vasutak szanálására kívánja felhasználni.

A svájci államvasutak ezévi deficitje negyvenmillió frankot fog kitenni, viszont a vasút kötvényei jelentékenyen a pari felett jegyeznek, úgyhogy a kötvények kamatozását 3.5, illetve 4.5%-ról egységesen 3%-ra szállítják le és ezzel a deficitet jelentősen csökkentik. A svájci konszolidáció további jele, a belső helyzet egyensúlya, amelyet bizonyít az is, hogy a genfi kantonban három évi szocialista uralom után újból polgári kormány vette át az ügyek vezetését.

Franciaországban a politikai helyzet még mindig bizonytalan, egész Franciaország rendet, békességet és nyugalmat áhít, háborúról nem beszél senki, annál kevésbé, mert hiszen a kormánnyal szemben való bizalmatlanság ellenére a gazdasági helyzet is állandóan javul. A párizsi tőzsde csakúgy, mint a londoni vagy a német, közönnyel tér napirendre olyan események felett, amelyek máskor viharos hullámokat vertek volna. Annál erősebb a hatása a párizsi tőzsdére a francia pénzügyi kormány botlásainak.

Az aranybeszolgáltatásra vonatkozó balkezes rendelet után, a kormány, hogy kudarcát leplezze és az aranyat kicsalogassa rejtekéből 3.5%-os kamatozású bonokat ad ki, amelyek három év mulva 40%-os félárral beváltásra kerülnek. De a francia kispolgár is tud számolni és nem felejti el, hogy a felpénz megfelel ugyan a devalvációnak, de elveszti háromévi kamatát.

A francia pénzügyminisztérium vezértitkára kijelentette, hogy a ma 75%-on álló járadék a kormány céltudatos politikája következtében hamarosan névértéken fog állani. Ennél a kijelentésnél beszédesebbek a népfront pénzügyi kormányzatának a gyakorlati élettől távol álló rendelkezései. Aki figyelemmel kíséri egyrészt a népfront belső viszályait, másrészt a járadékok árfolyamainak változó alakulásait, nyomban megállapítja, hogy valahányszor a népfront kebelében válság jelei mutatkoznak, a járadékok emelkednek.

Ilyen kilátások között a kibocsátásra kerülő hároméves állami pénztárjegyek elhelyezése nem kecsegtet nagy sikerrel! Beavatott pénzügyi körök elkerülhetetlennek tartják a francia frank újabb devalválását, melynek mértéke szervesen összefügg a Blum kormány élettartamával. Minél később jön a kormányváltozás, – és pedig nyilván jobbfelé – annál nagyobbak lesznek a változással várható megrázkódtatások.