Rekordhajsza szárazon, vizen, levegőben, a repülőgépek versenye

Ugylátszik, hogy a győzelmes rohamot nem lassíthatja, nem akadályozhatja semmi, pedig csak egy kis fadarabnak, vagy más hasonló jelentéktelen tárgynak kell a csónak elé sodródnia, hogy a diadalmasan vágtató gép menten felboruljon és a következő másodpercben már égnek vágódik a csónak orra s szétforgácsolódó alkatrészek és a vízen szétterülő benzin- és olajréteg jelzi, hogy halálos katasztrófa tett pontot a rekordhajsza végére...

Ám a sebesség fanatikusait az ilyen veszedelmek nem riasztják vissza attól, hogy új, meg új rekordokra törjenek. Thomas A. E. Lake, amerikai feltaláló, Simon Lake, a világhírű búvárhajóépítő mérnök fia, nemrég egy érdekes új motorcsónakot szerkesztett, amivel új sebességi rekordot akar felállítani. Az érdekes alakú csónak, melyet képünkön is bemutatunk, elől két, hátul pedig egy úszótalpon nyugszik, melyek úgy kormányozhatók, mint az autó kerekei. Feltalálója szerint óránként 240 km. sebességet is el lehet vele érni, ami aztán igazán a vízi gyorsaságok netovábbja lenne.

Semmiféle szárazföldi, vagy vízi járómű nem mérkőzhet azonban sebesség dolgában a repülőgéppel. S. H. Stainforth angol repülőtiszt egy 2300 lóerejű vizirepülőgépen 1931 őszén 657 km. óránkénti sebességgel repült. Ez másodpercenként 182.5 méternek felel meg, ami a hang sebességének több mint a fele. Stainforth hadnagy viseli most a „világ leggyorsabb embere” büszke címét - de meddig?

Az amerikaiak, az olaszok és más nemzetbeliek már lázasan dolgoznak, új, meg új repülőgépeken törik a fejüket, hogy elvitassák Angliától a levegő sebességi rekordját. Az olaszok állítólag nemrég, egy új vízi gépük kipróbálása közben, 725 km. gyorsaságot értek el, de ez eddig még nincsen igazolva. Sokat várnak Stipa olasz repülőmérnök gépétől, mely teljesen új elveken alapszik.

A különös gép törzse, mint képünkön látható, hatalmas hordóhoz hasonlít, melynek fenekét kétfelől eltávolították. Ennek az üres hordónak a belsejében dolgozik a motor meg a légcsavar s azáltal, hogy a hordón erős légáramot fujtat keresztül, a feltaláló szerint nemcsak a gép gyorsasága növekszik meg tetemesen, hanem a hordképessége is.

De se szeri, se száma az új szerkezeteknek és elgondolásoknak, melyeknek mind a repülőgép sebességének növelése a célja. A legnagyobb reményt természetesen a sztratoszféra repülőgéphez fűzik, mely még a hangot is utoléri, sőt talán el is hagyja röptében. S akkor, az 1200-1500 km. sebességű, meteorként tovasüvítő gépmadarak korában mosolyogva gondolunk majd vissza a mai „szenzációs” rekordokra, melyekkel - úgy hittük - elértük az emberi teljesítőképesség határait.

De addig még tudósok; gépkonstruktőrök álmatlan éjszakák hosszú-hosszú sorozatán át dolgoznak az új, különös alakú gépeken és a halált megvető versenyzők egész sora áldozza fel életét az emberiség új nagy bálványa, a Rekord oltárán.

Az emberi fizikum a maga teljesítőképességével természetszerűleg már régen mennyire elmaradt a gépektől. A világ három leggyorsabb futója az amerikai Williams, Metcalf és Tolan 10.3 másodperc alatt futnak száz métert, ami annyit jelent, hogy másodpercenként körülbelül 10 métert tesznek meg. Milyen lassúnak látszik ez a sebesség a másodpercenkint 114 méteres gyorsasággal robogó autómobil, vagy a 182 és fél méterrel száguldó repülőgép mellett!