Az orosz fővárosban most érkezett meg egy expedíció, amely az utóbbi hónapokban a Szamojéd félszigeten, az Ob torkolatánál, az Északi Jeges-tenger partvidékén végzett kutatásokat. Ez a földrész mostanáig a szó legszorosabb értelmében legterméketlenebb területe Észak-Szibériának és annyira ritkán lakott, hogy tíz négyzetkilométerre alig esik két nomád lakó.

Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor az expedíció ásatások útján megállapította, hogy ezen a területen a kőkorszaktól kezdve egészen a bronz korszakig hatalmas nép élt, amelynek igen magasfoku kultúrája volt. Az expedíció néhány rövid hónap alatt 12.000 darab igen fontos leletet ásott ki, amelyek között legnagyobb jelentőségűek azok a művészi rajzok, amelyeket ez ismeretlen világ lakói állati csontokra véstek. Ezek a leletek semmiféle rokonságot nem mutatnak fel az európai barlangokban talált leletekkel.

A bronzkorszakban ezek az ismeretlen emberek rendkívül ügyes fémmunkások voltak és eddig teljesen ismeretlen szokatlan díszítőmunkákat végeztek. Találtak az expedíció tagjai egészen kicsi, kagylóformájú olvasztótégelyeket, amelyekben még fel lehetett fedezni fémmaradványokat. A legnagyobb rejtélyt az okozza, mikép volt lehetséges az, hogy ezek az emberek, akik mammutnak és más régen kihalt állatfajtáknak kortársai voltak, földmíveléssel foglalkoztak, a melyeknek eszközeit nagy mennyiségben találták meg.

Ez tette lehetővé különben, hogy a vidékét egészen sűrűn lakták ezek a bronzkorszakbeli emberek, amely megfelel a mai Európa népsűrűségének. Hogy milyen emberfajtához tartoztak, azt még nem lehetett pontosan megállapítani, csak annyi bizonyos, hogy nem mongolok voltak. Az is tény, hogy e nép művészi stílusa semilyen eddig ismert kultúrával nem hasonlítható össze, egyéni és sajátságos.