2 óra 14 perc alatt futotta be a 250 kilométert a népligeti pályán

Vasárnap délelőtt a főváros lakossága valósággal megszállta a Népligetet. A környező utcákban autó autó mögött sorakozott fel és a versenypálya öt kilométeres útvonalát tengernyi sokaság lepte el.

A tízezer pengős Nagy Díjért kitűzött verseny kezdetét csak fél tizenegyre jelezte a rendezőség, de tíz órakor már elfogytak az összes ülőhelyek a tribünökön és az útvonalon végig az árnyékos, lombos sétautakon pedig ezernyi tarka színben hullámzott a tömeg.

A pálya hétszázötven méteres egyenes szakasza ígérkezett a legjobb nézőtérnek, mert a versenyzők számára itt kínálkozott legtöbb alkalom, hogy gépeik teljes sebességét kifejtsék. Itt építették fel a depókat, ahol a versenyzők startszemélyzete helyezkedett el, itt állt az időmérő torony, amelyben mérnökök vigyázták a másodperc századrészeit is pontosan lemérő készülékek jelentéseit.

Az útra fehér mésszel jelölték ki azokat a helyeket, ahonnan a versenyzőknek indulniuk kellett. Negyed tizenegykor helyükre tolták a tizenegy csillogó gépet. Az első helyre Stuck és Rosemeyer került mögéjük sorakoztak fel Brauchitsch, Nuvolari, Varzi, Caracciola, Chiron, Tadini, Hartmann, Dobson, Martini.

Tíz óra huszonhét perckor jelentette a megafón a kormányzó érkezését. Felcsendült a Himnusz és rögtön utána a versenyzők elfoglalták helyüket a kormánykerekek mellett. A gépek még mozdulatlanul álltak helyükön, motorjaik félelmetes dübörgése azonban minden más hangot elnyomott.

Még a mozsárágyúnak a hangját is alig lehetett hallani, amelyet a start pillanatában sütöttek el. Bőgve, üvöltve repült el helyéről a mezőny. Egy pillanat és már kint vijjogtak valahol a külső körön. A start utáni vészes kavargásban nem lehetett látni, hogy az első fordulóba kinek a gépe rohan bele.

Másfél perc sem múlik el és már hallani, hogy ismét közeledik a mezőny. Az alumíniumszürke Mercedesek kompresszorai idegtépő hangokon sikoltanak valahol messze a fák alatt. A gépek a gondolat sebességével robbannak el a nézőtér előtt. Jóval kétszáz kilométeren felüli itt a tempó.

Még együtt az egész mezőny, fej-fej mellett, kerék-kerék mellett rohan. Rosemeyer, Stuck és Caracciola száguldanak az élen. A hatodik körben Caracciola, aki eddig a harmadik helyen volt, kíméletlen rohamot intéz a második helyen fekvő Brauchitsch ellen. Itt a hosszú egyenes szakaszon mutatja meg a Mercedes-Benz gyár remeke, hogy mit tud.

Észvesztő sebességgel nyomul fel versenytársa mellé, egy darabig teljesen egy vonalban haladnak, de előzésre csak a következő, hetedik körben kerül sor. Most Rosemeyer, Caracciola, Brauchitsch, Nuvolari, a sorrend, Stuck, Varzi és Chiron csak utánuk jönnek.

A tizenegyedik körben Caracciola megelőzi Rosemeyert, ugyanakkor Nuvolari is felnyomul a harmadik helyre. Ettől kezdve méterről méterre gyűri maga alá az előtte járók távolságát. Egyre forróbb a hangulat! Az élen titáni küzdelem folyik. Caracciola óriási formában vezet, vérfagyasztó sebességgel dobja gépét a fordulókba.

A huszonötödik körben, amikor a versenyzők ismét az egyenesbe fordulnak, halk morajlás fut végig a közönség sorain: Caracciola a negyedik helyre szorul, a harmadikat a körről-körre gyorsabb Nuvolari foglalja el.

Leírhatatlan izgalom vesz erőt a közönségen, Caracciola kedves, kisfiús arca egészen eltorzul a rémületes tempóban, gépe őrjöngő hangokat hallat, mintha valami nem lenne egészen rendben. A huszonkilencedik körben már hangtalanul gurul oda gépe a depóhoz és a következő percben ki is emelik a pályáról.

A harmincadik körben újabb izgalom remeg végig a pályán. Brauchitsch gépe a célfordulóban háromszor megpördül a tengelye körül és nekivágódik a járdának. A versenyző kiugrik belőle, pillanat alatt átvizsgálja a tengelyt és a kerekeket, nem történt-e valami bajuk, a következő percben már vissza is ült a kormánykerék mellé és rohan tovább.

A harmincharmadik körben Nuvolari kifutja a nap leggyorsabb körét. Ideje 2 perc 35.68 másodperc! Ekkor már csak méterek választják el Rosemeyertől, akit a következő percben meg is előz. A magyar Hartmann, aki másfél literes kisgépével a győzelem reménye nélkül vágott neki a versenynek, a fordulókban mutatja meg, hogy valóban ott van a helye a világklasszisok között.

Rosemeyer irtózatos tempót fut, néhány másodpercet be is hoz félelmetes ellenfelén. Nuvolari azonban ekkor még mintegy húsz másodperccel előtte repül. Az utolsó két körben Rosemeyer önmagát is felülmúlva tizennégy másodpercre szorította le a köztük lévő távolságot.

Mint az ágyúgolyó úgy süvített át a célvonalon Nuvolari átforrósodott gépe! A közönség egetverő éljenzéssel és evvivá-val ünnepli a nagyszerű versenyzőt és a következő pillanatban már fel is csendül a Giovinezza.

Két óra 14 perc és 3.46 másodperc alatt futotta be a kétszázötven kilométeres távolságot. Másodiknak Rosemeyer érkezett a célba, azután sorba Varzi, Tadini, Delius és Hartmann.