Istenek eledele? Nem a görög hitregék isteneinek eledeléről van most itt szó, nem az illatos ambróziáról és a nektárról, amit duhaj olimposzi lakomákon szolgáltak fel Zeusnak és istentársainak. Wells, a világhírű angol regényíró beszéli egyik fantasztikus regényében, hogy egy lángeszű tudós rábukkan arra az anyagra, amivel állatokat és embereket óriásivá tud növeszteni – ez az ,,istenek eledele.” Aki ebből a titkos szerből eszik, rémületes külsejű óriássá nő s még a legtörpébb termetű állatból is háznagyságú szörnyeteg válik….
Mese?.... Abszurdum?.... Lehetetlen agyrém?.... Nem mernők határozottan állítani. Amióta a tengeralattjárótól a mindentudó varázstükörig annyi mindent váltott valóra a tudomány az utópiákból és a legendákból, azóta nagyon óvatosan használhatjuk csak ezt a szót: lehetetten…
De nézzünk csak a mellékelt képre, ahol egy fehérkabátos fiatalember nagy komolysággal szemlélgeti a kezében tartott növényi gyökereket. A kaliforniai technológiai intézet asszisztense ez, amint éppen egy új felfedezés tökéletesítésén munkálkodik. Ha ez a felfedezés beváltja a hozzáfűzött reményeket, akkor - nos akkor a wellsi álom megvalósul és kezünkbe kerül az óriássá tévő bűvös anyag, az istenek eledele...
Hormonok-ról bizonyara mindenki hallott már: a test belsejében keringő rejtelmes anyagok ezek és bizonyon mirigyek váladékaként kerülnek a vérbe. Csak a legújabb kutatások derítették ki; hogy ezek a hormonok milyen végzetes hatalommal befolyásolják nemcsak az emberi szervezet működését, hanem, az ember jellemét, tulajdonságait és lelki világát is.
Hormonok rejtélyes összeműködése folytán érik el végtagjaink arányos méreteiket, hormonok hatása alatt serdül a fiatal fiú férfivá, a gyermekleány érett nővé. Furcsa és megdöbbentő, de a tudomány megállapítása szerint még a szerelem szenvedélyeit is hormonok irányítják, bonyolult vegyi anyagok, melyek összetételét csak mostanában sikerült felderíteniök a tudósoknak.
A hormonok világa napról-napra a legnagyobb meglepetésekkel szolgál a kutatóknak. Rájöttek arra is, hogy, nemcsak az emberi és állati szervezetben termelődnek, hanem a növényekében is. Sokáig homályos rejtély volt ez, melyet sehogy sem értettek meg a tudósok. De most, úgylátszik, nyomára jutottak a titoknak. A növények növekedését is egy hormonszerű anyag idézi elő, melyet auxin-nak kereszteltek el. Az auxin a fejlődő palánta csúcsában termelődik és onnan jut el, ma még ismeretlen módon, a növény többi részébe, ahol megindítja és fenntartja a növényi test gyarapodását.
Ezt érdekes kísérlettel bizonyították be: ha lemetszették a palánta csúcsát, fejlődése csakhamar alábbhagyott, sőt meg is szűnt. De ha a csúcsot ismét ráhelyezték a csonka szárra, a növekedés újból megindult. Ma pedig a csúcsot úgy helyezték vissza, hogy, üveg-, vagy sztaniollemezkét helyeztek közbe a növekedés akkor sem folytatódott.
Mi is lényegileg ennek a különös növesztő anyagnak az összetétele és hogyan fejt ki serkentő hatást: ma még nem tudjuk. De hogy ez idézi elő legfőképpen a növekedést, az ma már szinte bizonyos. Azt is gyanítják most, hogy az állati és emberi szervezet fejlődésében is szerepe van az auxinnak és az életbúvárok azon igyekeznek, hogy ezt az anyagot tisztán is elő tudják állítani. Ha sikerül s ha kitűnik, hogy állatoknál is a növekedés elősegítő hatóanyaga, akkor ezzel a felfedezéssel még csodálatos dolgokra vállalkozhatik a tudomány.
Mesterségesen erős növekedésre, fejlődésre kényszerítheti hasznos növényeinket annyira, hogy sokkal többet fognak teremni, mint most a legkitűnőbb és leggondosabb trágyázással. A fák, igaz, akkor sem nőhetnek majd a végtelenségig, de mindenesetre gyorsabb növekedésre lehet majd őket kényszeríteni s így rövidebb idő alatt, nagyobb tömegben juthatunk épület- és tüzelőfához, mint most.
Nem is szólva a papírgyártásról, mely évről-évre fokozódó mennyiségben fogyasztja a fát és egész erdőket tarol le. Háziállataink óriási termetűkké nőnek az auxinkezelés folytán és annyi tejet, húst szolgáltatnak, amennyiről ma a legvérmesebb fantáziájú gazda sem mer álmodni. Végül maga az ember is sokkal magasabbra növesztheti magát, ha úgy tetszik - azonban valószínű, hogy éppen erre a célra fogják legkevésbé használni az új növesztőanyagot.
Abból édeskevés hasznunk lenne, ha valamennyien két-három méter magas óriásokká nőnénk és házainkat és minden használati tárgyunkat teljesen újra kellene építeni, egészen átalakítani, hogy használhassuk őket. De állataink és növényeink sokkal dúsabban gyümölcsöznek majd a tudomány jóvoltából, mint most és az „istenek eledele” – úgy remélik - a föld javait soha nem látott bőségben fogja feltárni az emberiség számára.
