Budapest műértő köreiben napok óta alig beszélnek másról, mint annak a két bronz szobornak csodálatos pályafutásáról, amely egy főúri kastély lovagterméből indult el a Dunántúlról és a párizsi Louvreban végződött.

Úgy történt, hogy Steissl Mihály régiségügynök eljutott a herceg kastélyába, ahol elmondták neki, hogy egész csomó felesleges régiséget, metszetet, porcelánt, képet, bútort halmoztak össze, amit szívesen eladnának. Steissl hívására Donáth Sándor ismert műkereskedő érkezett a kastélyba, megnézte a felesleges régiségeket és tízezer pengőért össze is vásárolta valamennyit.

Volt közöttük két ugynevezett tűzbak is, amilyeneket a kandallók két oldalára szoktak dísznek odaállítani - két félméteres bronz, szépségük nyomban feltűnt Donáthnak. A szobrokon ott díszlett a jelzés: Francois Germain kézjegye. Donáth felajánlotta a bronzokat az egyik legismertebb budapesti műgyűjtőnek, aki azonban drágálotta a kért 12.500 pengőt.

Közben megérkezett Bécsből, Pollák Zsigmond régiségkerekedő, aki rövid alku után megadta a kért 12.500 pengőt és a bronzokat elvitte Bécsbe. Hamarosan megjelent a luzerni Fischer- cég egyik megbízottja, aki már 30.000 pengőért vásárolta meg a két bronzot, de néhány nap múlva már tőle is elvitte a párizsi Seeligmann-cég a komtinens legtekintélyesebb műkeresledője – 50.000 pengőért. Úgy látszik, ő sem ismerte fel a műtárgyak igazi értékét, mert 60.000 pengőért tovább adta a két tűzbakot egyik párizsi kartársának.

Ez a műkereskedő a Louvreba vitte a két szobrot, ahol megállapították, hogy készítőjük XV. Lajos udvari bronzöntőmestere és a Louvre udvari szállítója volt, akinek az volt egyik legművészibb és legszebb alkotása.
Négyszázezer frankért, közel százötvenezer pengőért vásárolta meg tőle a Louvre Germán mester két remekét, szomorúságára azoknak a műkereskedőknek, akiknek a kezén alig egy hónapon belül megfordult a két tűzbak..