Az emberek, különösen nagy szárazság idején, gyakran nézik á vakító kék eget és türelmetlenül várják az áldásthozó esőt. A vallásos tömegek körmenetben könyörögnek az egek Urához, hogy bocsásson a földre megtermékenyítő, jó termést hozó, áldott esőt.
Nem hiába nevezik a vizet Isten áldásának, mert ahol nincs víz vagy kevés az eső, ott kevesebb a boldogság is. A föld lakossága állandóan növekszik, a vízszükséglet ezzel szembon állandóan nagyobb lesz. Egy elkövetkező nagy világtragédia árnyékát veti előre az a körülmény, hogy a földgolyó állandó, száradása sokkal nagyobb, mint a földre hulló vízmennyiség.
A szárazföldek egyharmadrészén túl kevés az eső. Dél-Afrikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában, Afrika északi felében, valamint Észak-Amerika nyugati és északi részein, Ázsiában és Európa bizonyos déli részein csak mesterséges vízellátással tudják a mezőgazdaságot fentartani.
Az amerikai légügyi minisztérium időjárással foglalkozó osztálya hosszas kutatás után megállapította, hogy a földön naponkint 44.000 óriási zivatar tombol és másodpercenként 360.000 villám rémítgeti a föld lakóit. De, sajnos, ez az eső nem egyenletesen oszlik szét a földön.
A legendás, költői szépségű Jáva szigetén átlagosan 220 esős nap van egy esztendőben. Még több az eső azonban Afrikában a Kamerun hegység nyugati lejtőjén. Olyan terület azonban nincsen, hol esőzés egyáltalán ne legyen. Az egyiptomi Asszuan környékén sokáig úgy hitték, hogy ezt a területet végleg elkerüli, az istenáldás, amíg pár, évvel ezelőtt egy hatalmas esős vihar száguldott az eddigi száraz vidéken keresztül. Rengeteg ház esett áldozatul a vihar váratlan megjelenésének.
A Szaharában és az arab sivatagban átlag négy zivatar vonul át évenként. Közép-Chile és Ausztrália ezzel szemben évenként csak egy ilyen zivatart tud felmutatni. De a nagy esőzések ezen a területen egyik napról a másikra kis patakokat folyókká duzzasztanak vagy meglévő folyókat hatalmas tavakká emelnek.
Ma már nem kétséges a föld állandó kiszáradása. A kínaiak évezredek óta figyelik az Ázisai tenger kiszáradását. A Földközi tenger kiáradásából keletkezett hatalmas vízterület 4000 év alatt teljesen kiszáradt. Ebből keletkezett a mai Gobi sivatag. Ezt a területet azelőtt a kínaiak Nyugati tengernek, azaz „Sedhai”-nak nevezték.
Ma pedig „Hanhai”, vagyis kiszáradt tenger a neve. Suen Hedin legutolsó nagy expedíciója alkalmával a Gobi sivatag egyetlen folyójának, az Edsingolnak közelében városok romjait, erődítményeket, kisebb falvakat és kiépített csatornákat fedezett fel. Egy egész könyvtárat is talált, több mint 6200 kéziratot, melyek szövege faháncsokra íródott és keletkezésének ideje körülbelül Krisztus születését 1000 esztendővel előzte meg. Íme az egykor virágzó, nagyszerű kultúrterület helyén ma kietlen, vigasztalan sivatag terpeszkedik.
A Kaspi tenger szintén kiszáradásra van ítélve. Mai vízfelülete 26 méterrel fekszik alacsonyabban, mint a Földközi tengeré és a területe több mint 190.000 négyzetkilométerrel kisebbedett. Az afrikai Csad tó alig száz évvel ezelőtt olyan nagy volt, mint Franciaország, ma már kisebb, mint Belgium.
Számtalan tudós foglalkozik Közép-Európában ezzel a kérdéssel, mert az utóbbi időben itt is veszedelmes méreteket ölt a szárazság. Hogy mennyire érdekli ez a tárgy az embereket, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy erről a kérdésről eddig 47.000 könyvet írtak.