Nem érti, persze. Nos, megnyugtatásul elmagyarázom magának, miért nem történhetik velünk semmi baj. Eltekintve attól, hogy a pályát állandóan vizsgálják és karbantartják, minden vasúti sínt, általában minden vasúti anyagot szokatlanul tudományos ellenőrzés alatt tartanak, hogy bírja-e a rászabott nagy terhelést, erőfeszítést.

Olvasott már bizonyára eleget a középkori kínzókamarákról, ahol megnyúzták, kerékbe törték, tüzes vason sütögették az áldozatokat. Nos, ugyanez történik - modern változatban és más céllal - Derby városában, egy tudományos laboratóriumban, amit legújabban állított fel az a vasúttársaság, amelynek vonatán most utazunk, ebben a „kínzókamará”-ban nem boldogtalan embereket gyötörnek - ellenkezőleg, fehérköpenyes, tudós mérnökök, a vasúti utasok életére vigyáznak!

A vasúti pályák anyagát az időjárás nagyon rongálja. Nemcsak vihar, áradás, hó, jég, de még a napsugár is; a forróságban meggörbülnek a sínek, sőt még a nap ibolyántúli sugarai is hozzájárulhatnak a sínek tönkretételéhez. Minden, vasútépítésre szánt nyersanyagot, síndarabot és egyéb alkatrészt ennélfogva a laboratóriumban alaposan megvizsgálnak, próba alá bocsátanak, vajjon elég erős és ellenálló ahhoz, hogy huzamos ideig bírja az időjárás szeszélyeit.

Bonyolult gépek forgatják, csavarják, rázzák, hajlítgatják az alkatrészeket, vakító villamos lámpák napfényhez hasonló sugáráradatban fürösztik, más készülékek a félbeszakadást utánozzák és vízáradatba borítják a próba alá vett vasúti alkatrészt - egyszóval, mesterségesen utánozzák azokat a körülményeket, amelyeket a szóbanforgó alkatrész a szabadban, használat közben elviselni kénytelen.

Még pedig olyan hatásosan, hogy a próbagépbe helyezett mintadarab öt hét alatt akkora igénybevételt szenved végig, aminőt a szabadban csak egy egész hosszú esztendő alatt. És csak olyan alkatrészeket és anyagokat használnak a pályatest építéséhez és javításához, amelyek annak a modem kínzókamrának minden próbatételét baj nélkül kiállották.

De tanúságképpen megjegyezheti magának, hogy a tudomány manapság már mit sem biz a véletlenre, a jószerencsére. A modem technika megajándékozott bennünket a rohanás mámorával, akkorára fokozta vasutaink sebességét, amekkoráról a jó öreg Stephenson, a gőzmozdony feltalálója lázálmában sem mert volna gondolni.

De ugyanakkor figyelembe vette hogy ha nő a gyorsaság, nőnek az utazás veszélyei is és fokozottabb ellenőrzésre van szükség, hogy a gyorsaság ördöge ne követeljen emberáldozatokat. Mert másképpen semmi hasznunk sem volna modern villanyvonatainkból és ilyen vonaton utazni nem volna más vakmerő nyaktörő kalandnál.