Olasz–magyar kikötő lesz Fiume?

Már a bécsi és budapesti találkozók előtt, közvetlenül a Duce milanói beszéde után felröppent a világsajtóban az a hír, hogy a nagyszerű gesztus, amelyre a milanói beszéd célzott, Fiuméra vonatkozott s azt kívánta bejelenteni, hogy Olaszország igazi baráti érzelmeinek tanujelét kívánja azzal adni, hogy Fiumét, a magyar királyság egykori kikötőjét, visszaadja a magyar nemzetnek.

A hír azóta se pihent el s többé-kevésbé változott formában újra meg újra felbukkant.
Megbízható forrásból úgy értesültünk, hogy a fiumei kérdés úgy a bécsi, mint a budapesti találkozón, de gyakorlati formában a most folyó római kereskedelempolitikai tárgyalásokon is felmerült s bár végleges megoldást még nem nyert, kétségtelen, hogy Magyarország a Duce és az olasz nemzet akarata szerint talán már a közel jövőben elfoglalja régi helyét az Adriai tenger partján.

A hír abban a formában, ahogyan a világsajtóban felmerült,
a tényeket nem fedi ugyan, s nem is arról van szó, hogy Fiume a magyar állam imperiuma alá visszakerüljön. A forma, amelynek részletei most képezik megvitatás tárgyát, még nincs minden részletében kidolgozva, de valószínű, hogy Fiuméban a magyar kereskedelem újabb kibővített s nemzetközi jogi szempontból kétségtelenül szélesebb jogokat nyer.

A terv az, hogy Fiume az olasz és a magyar államnak közös
szabad kikötője lesz, amelyben a magyar áruk teljesen belföldi áruk gyanánt kezeltetnek, magyar állampolgárok és magyar cégek és vállalatok mint belföldi jogalanyok szerepelnek, úgyhogy Fiume, ha a terv megvalósul, valósággal közös olasz-magyar kikötővé alakul át.

Mivel itt számos vonatkozásban
igen bonyolult jogi kérdések megoldásáról van szó, lehet hogy a részletes tárgyalások hosszabb időt vesznek igénybe, de remélni lehet, hogy az alapvető megállapodások még e hónapban Rómában aláírásra kerülnek.

Bár a közös kikötő tervének gyakorlati kihatásait
e percben megítélni alig lehetséges, bizonyos, hogy a magyar kiviteli kereskedelem Fiuméban – ha a terv valóban megvalósul! – újból otthont talál s a magyar levantei kereskedelemnek új útjai nyílnak meg, feltéve természetesen, hogy a közös kikötő fellendülésének nem fogják útját állani olyan vasúti és tarifális akadályok, amelyek áthidalása a két állam baráti megállapodásainak határán kívül esik.