Míg az árapályos tengerbe ömlő folyók torkolata tölcsérszerű öbölben szélesedik ki a tengervíz be- és kiáramlásának tágító és kimosó hatása alatt, addig a nem árapályos tengerbe ömlő folyók torkolata a folyó hozta iszap folytonos lerakódása következtében rendesen háromszögalakú, lapos térséget, úgynevezett deltát tölt fel és épít előre s ezen az alacsony síkságon a folyó számos ágra szakadva ömlik a tengerbe.

A Földközi-tenger, melynek csak nagyon csekély árapálya van, kiváló példát szolgáltat a delta keletkezésére: a Nílus, a Duna, a Rhone, a Pó stb. deltái általánosan ismeretesek. Legnagyobb köztük a Nílus deltája, mely mintegy 1,200.000 ha terjedelmű; a Dunáé csak 350.000 ha, de ez utóbbi minket közelebbről érdekel, mert országunk fő hajózó útját kapcsolja össze a tengerrel.

A Duna deltájának csúcspontja minegy 100 km-re van a tengertől Csatal Izmail mellett, hol a Duna két ágra szakad: a baloldali, Kilia-ág nagyobb és jelentékenyebb vízszállítmányú, míg a jobboldali kisebb, Tulcsa-ág Csatal-Szentgyörgynél csakhamar két ágra oszlik, a Szulinára és a Szent-György-ágra, mely a Duna legdélibb ágazata. (Lásd az 1. rajzot.)

E főágak között azonban számos mellék-ág hálózza be a deltát, mely erek, tavak, mocsarak és szigetek sűrű váltakozásából épült föl. A delta csúcspontjánál legkisebb vízálláskor mintegy 2000 m3, legnagyobb vízálláskor pedig körülbelül 28.000 m3 víz folyik le másodpercenkint. 1856-ban a Kilia-ág a Duna vízmennyiségének 63%-át, a Szulina-ág 7 %-át, a Szent-György-ág 30 %-át vezette le; az 1921. évi mérések szerint a megoszlás 68%, 12% és 20% volt.

A deltán átfolyó Duna víz nagyon hordalékos; minthogy azonban a folyam esése itt kicsiny, a sebessége is csekély, ezért csak a finom agyagos szemecskéket lebegteti. Még kisvízálláskor is, midőn a hordalék megcsökken, a deltán átfolyó Dunaágak zavarosak. Őszi kisvíz idején, 1907-ben jártam itt s a Szulina-ág egészen piszkos volt az iszaptól. Évenkint hozzávetőleg 64 millió tonna finom iszapot visz a Duna a Fekete-tengerbe.

Ez az iszap építette föl a deltát, mely a legnagyobb Dunaág, a Kilia torkolatánál évenkint átlag 25 m-rel épül előre a tengerben. Az iszap árvíz idején, midőn a delta egyes részein a víz szétterül, megnöveli a térszín magasságát úgy, hogy némely helyei 3 m magasak a tenger szintje fölött; más részek pedig a tenger szintje alatt 2 m-re vannak.

Míg az iszap területnövelő hatásának egyrészt megvan a maga gazdasági értéke, másrészt a Dunaágak torkolata előtti lerakódásának súlyos következménye van a hajózásra. Általában a folyamtorkolatok előtt a tengerben az iszaptól rekesz-zátony létesül, mely a hajóknak a tengerből folyóba, vagy a folyóból a tengerbe akadályozza.

(folyt. köv.)