Egy amerikai szemorvos nemrégiben olyan szemüveget szerkesztett, amelynek üveglencséi kereszteződésre kényszerítették a fénysugarakat, mielőtt azok a szembe beléptek volna. A jobbról jövő fénysugarak tehát a szemgolyó belsejének arra a területére kerültek, ahová különben a balról jövő sugarak szoktak esni és megfordítva.

Barátunk orrára tette szemüvegét és kíváncsian körülnézett. Amit várt bekövetkezett. A tárgyak úgy álltak körülötte a térben, mintha, a saját tükörképük helyén állnának. Ami azelőtt jobbra volt tőle, az most - látszólag legalább - balra állt stb. Leült a terített asztal mellé és a sótartó után nyúlt, de legnagyobb elképedésére és a körülötte ülők mulatságára nem a sótartó került a kezébe, hanem a levesestálba nyúlt bele!

De a legérdekesebb, hogy az önmagával kísérletező orvos végül teljesen megszokta ezt az állapotot. Amint leírja: két héten keresztül újból meg újból előfordultak vele hasonló meglepő tévedések, de azután már nem is kellett meggondolnia, hogy mi hol van - éppen olyan jól el tudott igazodni a tárgyak között, mint azelőtt. Sőt! Mikor néhány hét elmúltával levette új szemüvegét és visszatért a régihez, akkor pontosan ugyanaz ismétlődött meg vele, ami az új üveg hordásának első idejében - mindent fordított helyen látott és újabb hetekre volt szüksége, hogy megszokja a normális állapotot.

Ugylátszik vérszemet kapott, mert következő kísérleti műve olyan szemüveg volt, amely a tárgyakat látszólag a fejük tetejére állította. Amikor hordta: a menyezet volt a padló helyén, a butorok tótágast álltak, a vizespohárból csodálatos módon nem folyt ki a víz, pedig lefelé tátongott és az emberek fejjel lefelé sétáltak a világban. Szinte hihetetlen: de ezt is úgy megszokta, hogy amikor újabb hetek elteltével ismét felvette a régi üvegét - úgy tetszett neki, mintha most állna minden tótágast és nem az előbb!

Ez a tréfás kísérlet is igazolja, hogy a fénysugarak útját a szemben szinte tetszés szerint lehet irányítani. Nagyon sok esetben szükség is van arra, hogy a sugarakat eltérítsük eredeti irányuktól. Ilyen módon ugyanis egész sereg látási rendellenességet és gyengeséget lehet korrigálni. A dolog t. i. úgy áll, hogy a szemgolyónak nem minden része képes látni, hanem csak bizonyos darabja. Tehát csak akkor látunk, ha a kívülről jövő fénysugarak a szemgolyónak erre a darabjára esnek.

Másrészt viszont előfordul, hogy a szemgolyó elülső részei úgy törik meg a sugarakat, hogy utóbbiak nem oda kerülnek, ahol a látás székhelye van, hanem máshová. Hiába lépnek be tehát akadálytalanul a sugarak szembe, hiába van rendben a szemgolyó látószerkezete, a szemideg és minden más ami a látáshoz kell – mégis csak akkor tudná igazán látni az illető, ha mesterségesen eltérítenők a sugarakat és kényszerítenők őket, hogy oda menjenek, ahol a szem valóban tud is velük mit elkezdeni.

Ennek az áldásos beavatkozásnak az eszköze a szemüveg. Utóbbit úgy csiszolják meg, hogy éppen korrigálja a szemgolyó saját rendellenességét, amelynek következtében a sugarak rosszhelyrekerülése létrejött. A szem rendellenességeit, amelyeket szemüvegekkel lehet kijavítani, úgy nevezik: törési rendellenességek. El lehet képzelni, hogy vannak törési rendellenességek, melyeket könnyen lehet korrigálni és vannak, melyeket nehezen vagy egyáltalában nem lehet. Előfordulnak olyan súlyos esetek is, amikor valaki semmit sem lát, tehát vak, annak ellenére, hogy látószerve teljesen ép, csak a sugarak törésével van baj.

El lehet képzelni azt is, hogy minél komplikáltabb egy törési rendellenesség, annál nehezebb azt szemüveggel rendbehozni. Igaz hogy ezen a téren óriásit haladt az optikai technika. Ma már olyan összetételű szemüvegeket gyártanak, amelyekre régen gondolni sem mertek volna. Képünkön bemutatunk egy ilyen csodaszemüveget, amely valóságos tudományos kuriózum.

Üveglencséknek és prizmáknak egész szabályozható rendszere, amelyet a szükséghez képest más és más módon állít be tulajdonosa. Kissé nehézkes alkotmánynak látszik annak a számára, aki hozzászokott a modern, elegáns szemüvegeihez. De azt hisszük, hogy nem tévedünk, a tulajdonosa mégis nagy élvezettel hordta.

Az ötvenkét esztendős bostoni William Clark úr ugyanis kerek negyven éve nem látott semmit szemének olyan mértékű törési rendellenessége miatt, amelyet semmiféle üveggel sem tudtak eddig kiküszöbölni. S most újból lát a szemüvegével!

Boldog arccal olvassa a szemorvosi vizsgáztató táblázat betűit. Ha levenné a szemüvegét, ismét áthatolhatatlan szürke függöny hullna a szeme elé. Igy pedig normális távolságból jól fel tudja ismerni a normális nagyságú betűket. Hogyne lenne megelégedve a szemüvegével, amely fura szerkezet, az bizonyos, de visszaadta a látását!