Hiányzott a stílus a játékból
A válogatott mérkőzések megszokott képe: harmincezer néző a Hungária-úti sporttelepen. Megszokott és mégis mindig imponáló a sporttömeg hatalmas megmozdulása, ahol nincsenek klubérzelmek és mindenki csak egyet akar: a magyar csapat győzelmét.
A hűvös, de napsütötte március idusán a hölgyek ezt az alkalmat használták fel arra, hogy bemutathassák a tavaszi divat legújabb kreációit. Németországból két különvonat 3000 futballdrukkert hozott Budapestre.
Mielőtt megkezdenék a mérkőzést, a megafónon keresztül felcsendül a német és a magyar Himnusz, aztán megkezdődik a meccs. A német Sold indítja el a labdát és a tizenegy magyar fiú ellen a német csapat összeállítása a következő:
Sonnrein – Münzenberg, Munkert – James, Sold, Kitzinger – Elben, Gellesch, Lenz, Szepan, Urban.
A támadás azonban megakad Turain és máris mi jövünk lendületbe ezzel a csapattal:
Szabó – Vágó, Bíró – Sebes, Turai, Dudás – Cseh, Kardos, Sárosi dr., Toldi, Titkos.
Turai átadja a labdát Toldinak, akinek bombalövését a német kapus csak kiütni tudja, viszont Kardos mellé lő. Szepan próbálkozik előretörni. Sebes löki. Az Elbern-Gellesch összjátékot Bíró rombolja szét.
A mi támadásunk lassú, viszont a német védelem hosszan adja előre a labdát és mindjárt veszélyes helyzet keletkezik a magyar kapu előtt, mert a két német csatár, szőke haját lobogtatva, villámgyorsan tör előre.
És aztán telnek a percek. A német jobbszélső lesállásból megugrik, Bíró csak nehezen szereli őket. Aztán Vágó lép közbe. A Kardoshoz kerülő labdák mind elvesznek. Kardos lassú, de azért kétszer is jól próbálja szöktetni Csehet, de a beadás kárba vész.
Sárosira állandóan hárman vigyáznak. Ő mégis le tudja adni a labdát Titkosnak, aki lerohan, de aztán szerelik. Pár perc múlva Sárosi a védelem gyűrűjéből háttal állva pompás labdát ad, Csehnek, aki szépen lő, a német kapus azonban párduc módjára ugrik a labdára és megkaparintja.
Magyar támadások pergőtüze alatt áll a német kapu. Sárosi fejese hajszálnyira megy el a kapu mellett. Támadásainknak a 15. percben lesz eredménye. Turai oldalra adja a labdát Titkosnak, aki pár lépést megy előre, itt szembe találja magát Elbernnel, erre Titkos a német fedezet mellett befelé tart.
Mindenki azt várja, hogy a magyar csatár átadja a labdát valakinek, de ehelyett hirtelen belerúg a labdába, amely a széltől is támogatva, a tömörülő német védelem legnagyobb csodálkozására, bezúdul a kapuba. 1:0-ra vezetünk.
Tapsol a tribün, de aztán elhalkul a biztatás, mert a magyar csapat támadó akciói nem meggyőzőek. Fedezetsorunk kevés jó labdát ad előre és a csatársor nem tud megbirkózni a niebelungi hősök mintájára szívósan és lelkesedéssel küzdő német védelemmel.
Kardosnak külön balszerencséje van. Ahányszor hozzá megy a labda, abból mindig baj lesz. A németek ugyanis amikor szerelnek, mindjárt támadásba lendítik saját csatársorukat. A 30. percben rossz csatársorakció után a német balszélső Urban fedezetlenül áll, senki sincs a közelében. Urbanhoz vágják a labdát, aki előretör és a kifutó Szabó mellett kiegyenlít. 1:1. Most a német drukkerek tapsolnak.
A német védelem minden magyar támadást vissza tud verni. A 28. percben Cseh beadását Sárosi lövi, a kapus kiüti, aztán Kardos lövését a kapuban álló Janes hátvéd fejeli vissza. Kardost szidalmazza a közönség, mert lassú, nem megy a labdára és minden megmozdulása hasznavehetetlen.
A 30. percben egyszer csak megjelenik a pálya szélén Dietz Károly, futballkapitány, odainti magához Kardost, aki kicserél Sztancsikkal. A másik percben már a budaiak jeles csatára, Sztancsik játszik a magyar csapatban.
De neki sincs sok szerencséje. A német védelem tömörül, Szepan állandóan a hátvédnek segít, de amikor ők jutnak támadáshoz, mindjárt előrerobog és a magyar védelemnek sok munkája akad. Ezután vége az első félidőnek.
Mielőtt elkezdenék a második félidőt, a német csapat felvonul a díszpáholy elé és üdvözli a kormányzót. Aztán folytatják a csatát. Már előre látni, hogy itt csak a legnagyobb harc árán lehet győzni. A 13. percben mentők érkeznek a pályára, mert az állóhelyen szükség van rájuk, többen rosszul lettek. Ugyanebben a pillanatban Urban lerohan és középre adja a labdát.
Bíró, a magyar csapat hátvédje a labda helyett a levegőbe rúg és máris ott terem a dortmundi Lenz, aki a német nézők örömujjongása közben a vezető gólt rúgja. A németek vezetnek 2:1-re.
Pesszimista hangulat keletkezik a tribünön. Erre minden ok megvan, mert megint erős a német támadás és Gellesch kitörése után Szabó eléje fut és a német csatár kapufának lövi a labdát, ahonnan az visszapattan. Szabó ölébe. A 19. percben végre kiegyenlítünk.
Titkos beadása után kavarodás keletkezik a német kapu előtt. Sárosi a labdát Sztancsikhoz fejeli, ő csellel becsapja a németeket és a labdát átengedi Csehnek, aki közelről kiegyenlít (2:2).
A 38. percben eldől a nagy csata sorsa. Titkos beadása után a német védelem utolsó erőfeszítéssel igyekszik elhárítani a gólveszélyt. Toldi a kapus elé áll és Sárosi befejeli a labdát (3:2).
Még néhány német erőfeszítés következik, majd Toldi lövi fölé a labdát. Vége a mérkőzésnek.
A magyar csapat, amely tulajdonképpen formánkívüli játékot mutatott, technikai tudásával tudta kiharcolni a minimális gólarányú győzelmet. A 3:2 arányú győzelem megérdemelt, annak ellenére, hogy mindkét oldalon stílustalan volt a mérkőzés.
A németek a W-formációt játsszák, amely színtelenné teszi a játékot. A magyar csatársor nehezen tudott megbirkózni a német védelemmel, ahol nemcsak a hátvédek, hanem a fedezetek, sőt legtöbbször az összekötő csatárok is harcolnak. Az is nagy baj volt, hogy ahelyett, hogy a magyar csapat saját stílusát, a lapos játékot forszírozta volna, mindig magasban játszott. Ez pedig a gyors, szívós és rendkívül szorgalmas németeknek vált előnyére.
A mérkőzés után kisebb incidens történt az öltözőben Dietz Károly futballkapitány és Schaffer Alfréd tréner között, aki kifogásolta Kardos megszégyenítő kiállítását. Erről a kiállításról különben a futballkapitány úgy nyilatkozott A Reggel munkatársának, hogy Kardost lámpalázas, gyenge játékáért kellett kiállítania, mert látta, hogy vele lehetetlen lesz megnyerni a mérkőzést.
– Arról már nem tehetek – mondotta Dietz Károly – hogy a helyére beküldött Sztancsik ugyancsak gyengén szerepelt. A magyar csapatnak szerintem Szabó, Vágó és Turai volt a legjobb tagja.
