A francia és a svájci frank, valamint a hollandi forint értékcsökkentése mennyiség és összeg szerint nem jelent lényeges eltolódást a magyar külkereskedelemben. A három országra együttesen kivitelünknek az elmult félévben összesen 7, behozatalunknak 3.6 százaléka esett.

Összeg szerint 1936 első felében Svájcból 4.3, Franciaországból 2.5, Hollandiából 1.2 millió pengő értékű árut hoztunk be, míg kivitelünk Franciaországba négy, Svájcba 8.6, Hollandiába 2.47 millió értéket képviselt. A külkereskedelmi mérlegünk francia viszonylatban mindössze másfél, svájci relációban 4,263.000 pengővel volt aktív. Németalfölddel több mint hárommillió pengővel passzív, de ebben a kimutatásban még nem szerepel az évnek különösen második felében nagy lendülettel megindult gyümölcskivitelünk Svájcba, amelynek a mult évivel szemben az értékemelkedése több, mint hatmillió pengőt tesz ki.

A három nyugati pénznemnek előreláthatólag harminc százalékos értékcsökkentése tehát jelentőséggel a magyar áruforgalomra nem bír. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy amennyiben a Svájccal kötött megállapodásunkban nincs megfelelő valutazáradék, úgy búzánkért 30%-kal kevesebb értékű svájci frankot kapunk.

A magyar külkereskedelem túlnyomóan nagyobbik fele még mindig a többé-kevésbé erőteljes kormányellenőrzés és dirigálás alatt álló névleges aranyvalutás országok felé irányul. Ide kell számítanunk Ausztriát is, amely e napokban szabadult fel az utóbbi időben már csak névleges népszövetségi ellenőrzés alul s amelynek valuta- és devizarendszere majdnem teljesen szabadnak mondható, de az osztrák-magyar viszonylatban az árucsere még mindig kötött pengők és sillingek ellenében bonyolódik le. Ausztria a válság előtt első helyen állott a magyar külkereskedelemben, ma behozatalunknak csak 14.85 százaléka esik Ausztriára, kivitelünknek 15.41 százaléka, holott ez a két szám az elmult évben még 22 és 21 között mozgott.

Első helyen ma Németország áll külkereskedelmünkben a behozatal 24.43 és a kivitelnek 26.46 százalékával, miután áruforgalmunk a német birodalommal ez év első felében ugrásszerűen emelkedett, behozatalunk 35, kivitelünk pedig 50 százalékkal a mult évhez képest, úgyhogy a kereskedelmi mérleg német viszonylatban három és félmillió pengővel aktívvá vált, a mult évi másfélmilliós passzívummal szemben.

A kötött devizagazdálkodásnak második legnagyobb országa, Olaszország felé kereskedelmünk igen jelentős, kivitelünknek 14.14, behozatalunknak 8 százaléka esett Olaszországra, s a magyar-olasz áruforgalom kerek 13 millió pengő fölösleggel zárult javunkra az év első felében.

Legnagyobb passzívum hátrányunkra Romániával szemben mutatkozik: az év első felében 24 millió passzívummal zárult Románia javára a magyar-román kereskedelmi forgalom, ami természetesen egyedül annak a következménye, hogy a mult évi rossz termés következtében igen nagy mennyiségű tengerit kellett behoznunk Romániából, de ez évben ez a nagy kiadás természetesen elmarad.

Hogyan alakul kereskedelmi forgalmunk a legutolsó napok drámai eseményei után, megjósolni nehéz. Kétségtelen azonban, hogy a világ három leggazdagabb országa, Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország között nem csupán átmeneti valutanehézségek kiküszöbölése céljából jött létre az a szoros együttműködés, amely nélkül a francia frank átértékelését lehetetlen lett volna végrehajtani, hanem azért is, hogy a tűrhetetlen feszültségnek és zűrzavarnak a világpiacon fokozatosan véget vessenek.

S ha ez így van, akkor kell, hogy rövid időn belül erőteljesen fokozódjék a forgalom a nagy atlanti piacokon s ez Magyarországra, a magyar kivitelre s a magyar agrártermékek, a magyar föld gyümölcseinek fokozott termelésére csak hasznot és fejlődést jelenthet!