|
Titulescu bukása
Bukarest, augusztus 30.
Titulescu rövid megszakításokkal tizenhét évig volt Románia szinte mindenható külügyminisztere, kormányokat buktatott a külföldről és nemcsak a román külpolitika franciabarát iránya mellett tartott ki szokatlan céltudatossággal és határozottsággal, hanem élesen szembefordult minden olyan román belpolitikai mozgalommal is, amely céljaiban vagy eszközeiben a német nemzeti szocializmussal mutatott hasonlóságot vagy tartott fenn kapcsolatot. Legutóbb, miközben Titulescu résztvett a monteux-i Dardanella-konferencián, azért mondott le a királyhoz intézett táviratban a külügyminiszterségről, mert helytelenítette a Tatarescu-kormány enyhességét a vasgárdisták üzelmeivel szemben. Titulescu azt követelte, hogy Romániában erős kézzel kell véget vetni minden szélsőjobboldali kilengésnek, mert ezek veszélyeztetik az ország külpolitikai érdekeit. Amikor újból külügyminiszteri tárcát vállalt a Tatarescu kormányban, ezt azzal a határozott kikötéssel tette, hogy a kormány kíméletlenül el fogja nyomni a vasgárdisták és a hozzá hasonló alakulatok minden kilengését. Inculetz belügyminiszter azonban egyáltalában nem mutatta a Titulescu által kívánt erélyt és míg Inculetz az új Tatarescu kormány helyettes miniszterelnöke lett, addig Titulescu búcsút vett a román külügyminiszteri széktől. Ez a szék az ő minisztersége alatt nem a bukaresti külügyminisztériumban állott, hanem a genfi, párizsi, londoni hotelekben, mert Titulescu mindig úton volt és az évnek alig néhány hetét töltötte Bukarestben. Amikor egyideig mint követ Londonban képviselte Romániát, szinte közmondássá vált, hogy a román külügyminisztérium a londoni követségen van és hogy Titulescu sajátmagának a főnöke.
Az új román kormányban helyet kaptak a liberális párt fiatal tagjai is, akik nem százszázalékos rajongói a franciabarát orientációnak és a belpolitika terén megértést tanusítanak a szélsőjobboldal német nemzeti szocialista jelszavak alatt rejtőző törekvései iránt.
Mi lesz ezek után az új kormány külpolitikája? |