1200 vagón hagymát adtak el a kereskedők segítségével a makói kertészek, s ennek nyoma már ma is megmutatkozik ebben az alföldi városban, ahol hosszú évek pangása után jobb napokat élnek nemcsak a hagymatermelők, hanem a kereskedők és iparosok is.
De negyven százalékkal többet lehetett volna eladni, mert soha olyan ritka jó konjunktúrája nem volt a makói hagymának, mint az idén, amikor a koranyári piacon nem jelent meg részben politikai, részben klimatikus körülmények folytán sem a spanyol, sem a hollandi hagyma.
A nagy konjunktúrát azért nem lehetett kihasználni, mert nem volt elég zsák, úgyhogy a kereskedők a nagy szorultságban kénytelenek voltak ócska, rossz, korpás és forgalomból már rég kivont zsákokban szállítani az árut, ami a makói hagyma hírét nem igen növelte. A kormány, ahelyett hogy állandóan egykezes rendszereken törné a fejét, helyesebben tette volna, ha kellő nyomást gyakorol a zsákkartellre és kényszeríti, ha egyébbel nem, zsákok vámmentes behozatalának engedélyezésével, hogy kellő mennyiségű árut adjon a makói kereskedőknek.
A hagyma ára négy pengőről kilenc-tíz pengőre ugrott fel az utóbbi hetekben, de könnyen lehet, hogy a hollandi hagyma már jelentkező versenye következtében az ár a felére csökken. Akkor már késő lesz a zsákkínálat, amelyet hiába vártak Makón, amikor szükség volt rá. Mindenesetre remélhető, hogy ez a botrányos eset nem fog mégegyszer ismétlődni és a kormány most már rendet teremt a zsákkartell egyeduralma körül.