Levél a szerkesztőhöz

Szíves engedelmével, mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr, ez alkalommal a magyar kereskedelem erkölcsi tekintélye érdekében emelem fel szavamat. Legalább is azt hiszem, hogy a kereskedők egyetemének és a tisztességes verseny elvét valló vevőközönségnek sérelmét teszem szóvá, amikor esetemmel a nyilvánosság ítélőszékéhez fordulok. Ámbár lehetséges, hogy a többség szánakozó mosollyal azt mondja soraim olvastán, hát hol él ez az ember, a Holdból pottyant ide?

Mindegy, döntsön a közvélemény!
Ha Főszerkesztő Úr holnap történetesen megszerezné magának az idegenvezető képesítését, akkor néhány nap mulva holt biztosan különös leveleket kapna. Zárt és nyitott borítékban, körlevél formájában és bizalmas magánlevélként.

Íme egy-két szemelvény:
„Felhívom b. figyelmét centrális fekvésű fehérnemű és úridivat üzletemre és kérem, hogy az esetleges útbaigazításért Önhöz forduló idegeneknek üzletemet ajánlani szíveskedjék. A szokásos tíz százalékot természetesen örömmel bocsátom b. rendelkezésére.” Vagy:
„Szíveskedjék engem látogatásával megtisztelni, hogy személyesen is megismerkedhessünk. Előre is biztosíthatom afelől, hogy amennyiben külföldi vendégeket vásárlás céljából üzletembe hoz, úgy fáradságának honorálásáról nem fogok megfeledkezni.”

Egyik mulató cégjelzés nélkül való borítékban azt javasolja:
„Tisztelettel felkérem, hogy helyiségem megtekintése és a kalauzolt külföldieknek nyujtandó szolgáltatások megbeszélése végett a közeli napokban engem felkeresni szíves legyen.”

Van olyan levél is, amely nem sokat okoskodik, hanem nyitott borítékban világosan megmondja, miről van szó:
„Ez alkalommal arra kérjük Önt, hogy a magyar agrártermékek propagálása érdekében is a magyar dobozokra a hatáskörébe utalt idegenek figyelmét felhívni méltóztassék. A doboz eladási ára 7 pengő, amit azonban a jelen levél felmutatása mellett Ön 5 pengő 80 fillérért szerezhet be, vagy az Ön kíséretében megjelent idegenek által fizetett 7 pengőből a nevezett cég a jelen levél, vagy vezetői igazolványának felmutatása mellett 1 pengő 20 fillérért dobozonként visszatérít.”

Folytassam?
Minek! Ezek a szemelvények is bizonyítják, hogy vannak cégek, amelyek jutalék ígéretével arra csábítják az idegenvezetőket, hogy fogjanak nekik vevőket. Még pedig ama külföldiek körében, akik az idegenvezető munkáját megfizetik.

A vevőfogdosásnak ezt a módját aligha lehet másnak minősíteni, mint tisztességtelen versenynek. A levelezés rendszere erősen valószínűsíti azt a feltevést, hogy ez a vevőfelhajtás igenis lábrakapott az idegenvezetők között. A kereskedő eljárása törvénybe ütközik, az idegenvezető a kereskedők egyetemességének anyagi érdekét sérti s az idegenvezető hivatalosan fémjelzett intézményének erkölcsi hitelét rontja. Mert ne tessék gondolni, hogy akárki lehet idegenvezető! És a jelek mégis arra vallanak, hogy a márkázott gentlemanok és ladyk mégis részben jutalékos ügynökök, akik segítőtársai a tisztességtelen verseny eszközével élő kereskedőknek.

A kérdés három tényezőt érdekel:
a kereskedők összességét, a jóhiszemű belföldi s külföldi vevőt és az idegenforgalom hivatalos köreit.

A kereskedők erkölcsi tekintélye megköveteli, hogy ezt a tisztességtelen versenyt letörjék! A vevőközönségnek rá kell szorítania a kereskedők képviseleteit, hogy ezt a tisztogató munkát elvégezzék és közre kell működnie, hogy el is végezhessék. Ama hivatalos köröknek pedig a legridegebben kézbe kell venniök az idegenvezetők gyeplőit! A közvélemény mindenesetre tudni szeretné, hogy mi az álláspontja ebben a kérdésben a hivatalos helynek és a kereskedők fórumának?

Vagyok Főszerkesztő Úrnak stb.
Cavallier József dr.