Santa Groce? Eldugott kis fészek Trieszt közelében. Csak a világoskék olasz eget, a sötétkék Adriát és a Monte Primo méregzöld dombjait látni. Itt nincs tizedike, nincs huszadika, nincsenek hétköznapok és nincs vasárnap..Mint valami homogén őselemben, úgy él itt az ember az időben..

A penziós. -pontosabban vendéglátó házigazdának kellene nevezni- magas, sovány, szomorú ember. Svájci származású és tengerészkapitány volt a monarchia hadseregében. Reggeltől estig dolgozik, reggeltől estig bánatos. És vegetáriánus...
- Ön magyar ember,-szólít meg az egyik vacsoránál két füge között- tehát valószínűleg érdekli:
a Saida nevű hajón együtt szolgáltam az önök kormányzójával, Horty Miklóssal.
Én kadét voltam, ő hadnagy....

Befejezte. Kérdezősködni nem lehet. Három nap múlva, a tenger közepén, százméteres mélységek fölött tempózva folytatja a témát:
Kedves, derék, kitűnő tiszt volt és nagyszerű ember. És amiről a legnevezetesebb volt, amiért legjobban szerettük: a tisztek között, annyi igazi úr között, mindig ő tudott a legigazibb úr lenni...

Nem mondja, kiről beszél, úgyis tudjuk..Négy nap múlva már jó barátságban vagyunk, most már érdeklődni is merek. A hajóról, az útról, Horthy hadnagyról...
- Vitorlás hajó volt a Saida, tessék, itt a fényképe. Nem is volt valami nagy hajó. Óriási utat tettünk meg vele. Pólából a Szuezi csatornán keresztül megkerültük Afrikát, Ázsia partjai mellett Bangkok-ig hajóztunk, onnan Sidney-be és Melbourne-be Ausztráliából pedig vissza, haza, Pólába.
Két évig tartott az út, ennyi ideig szolgáltam együtt Horthy hadnagy úrral..

Így mondta: hadnagy úrral. És hozzáteszi: - Nagyon elegáns, fiatal tiszt volt és nem is tudom, illik-e ezt mondanom: szép férfi volt!

További öt nappal később kiderül, hogy van egy levele is a kormányzótól és újabb öt nap múlva elő is kerül a féltve őrzött kincs- a kassza legmélyéről, hatalmas, fehér boríték, rajta dombornyomással: Magyarország kormányzója. A borítékon a kormányzó saját kezűl címzése.
A hosszú, négyoldalas levelet is saját kezűleg írta a kormányzó úr. Szép, egyenletes, nyugodt, gót betűkkel, németül. Egyetlenegy betű javítás van a levélben.

Kedves Lutz! Négy évvel ezelőtt kaptam tőled gratuláló-levelet. Sokan írtak akkor, de a te kedves, meleg soraid megérintették szívem legelrejtettebb húrjait és azért arra külön is válaszolni akartam.
Nagyon elfoglalt ember vagyok, hosszú-hosszú évek óta alig volt egy szabad napom, közben pedig eltűnt a leveled. Most megtaláltam a címeddel együtt. Sokat gondolok most is a Saida-ra, a pólai haditengerészetre, amely a régi monarchia legszebb és legegészségesebb intézménye volt, mert mindnyájan önzetlenül önmegtagadással végeztük kötelességünket.
Engem a sors, vagy a véletlen nehéz és felelősségteljes polcra állított azóta, itt is igyekszem úgy végezni a kötelességemet, hogy a földi igazságszolgáltatás előtt felelni tudjak.
Remélem hogy jól megy a sorsod! Meleg szeretettel üdvőzöl régi bajtársad
Horthy

Lutz kapitány mosolyog.
- Egyszer össze is szidott. Persze csak a maga módján, finoman..Ö ügyeletes tiszt volt, én meg őrségen voltam és az asztaláról elvittem a lámpáját. Maga elé hivatott és rám szólt: Kadét úr, máskor ha el akarja vinni a lámpámat, legalább kérdezze meg tőlem! Csak ennyit mondott... Szép volt, régen volt...