|
Világpolitikai szenzációt, teljes angol-francia megegyezést jelent Genf
Genf, június 29. Angliát Eden külügyminiszter, Franciaországot pedig Leon Blum miniszterelnök és Delbos külügyminiszter képviselték. Az annecyi értékezések genfi politikai körökben ugyanolyan nagy jelentőséget tulajdonítanak, mint Briand és Stresemann 1924-ben híres thoiry-i találkozásának, amelyeknek eredménye a locarnoi szerződés megszületése volt. Az angol-francia megegyezés, amelyet a londoni és a párizsi sajtó egy része már a régi „entente-cordiale” visszaállításának nevez, abban foglalható össze, hogy Anglia Franciaország ugyan a kényszerítő körülmények hatása alatt hozzájárulnak az olaszellenes szankciók felfüggesztéséhez. Abesszínia annexióját azonban egyelőre nem ismerik el és nem kezdenek tárgyalásokat Olaszországgal, sem a szorosabb európai együttműködés, sem a stresai front helyreállítása érdekében.
Anglia és Franciaország nem járulnak hozzá a Népszövetség semmiféle olyan reformjához sem, amely gyengítené az eddigi szankciós rendelkezéseket, sőt ellenkezőleg mindent meg akarnak tenni, hogy a jövőben hatályossá tegyék a szankciókat Anglia és Franciaország ezenkívül egységesen és közösen fognak eljárni a locarnoi válság megoldásában. Az Anneceyben létrejött angol-francia megegyezéssel kapcsolatban olyan hírek is keringenek, hogy a megegyezésbe Sovjetoroszországot is belevonják és visszaállítják a régi hármasszövetség et Anglia, Franciaországvisszaállítása és Oroszország között. Eden külügyminiszter a hármasszövetség visszaállítása érdekében állítólag még arra is hajlandó, hogy Szovjetoroszország hadiflottája szabadon közlekedhessen a Dardanellákon keresztül, ami ellen pedig Anglia a montreuxi értekezlet első napjaiban még a legerélyesebben tiltakozott. A tengerszorosok kérdésében elvi megegyezés jött létre Litvinov, Eden és Rüstü Aras között. Eszerint a tengerszorosok nyitva állanak minden flotta számára, amely a Népszövetség határozatát hajtja végre. |