Szlovenszkó és Kárpátalja magyar festői kevés alkalommal mutatkozhattak eddig be csoportosan. Első jelentősebb fellépésük esztendőkkel ezelőtt a prágai Myslbek pavillonban történt. Ez a prágai kiállítás, mely nemzetiségi különbség nélkül hozta Szlovenszkó legnevesebb festőit, magyarokat, szlovákokat és németeket egyaránt, nagyon előnyös, de egyúttal még hézagos képet adott az izmosodó szlovenszkói magyar pikturáról.
Az első teljesen önálló országos jellegű kiállítást 1932-ben a SZUM - Szlovenszkói Úttörő Művészek - rendezte Pozsonyban. Egy esztendővel később a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak művészeti osztálya a SZUM-nak tagjaiból alakult. Tavaly a Társaság tagjai az Umelecká Beseda (Művészegyesület) ötvenesztendős jubiláris kiállításán ismét csoportosan szerepeltek, de lényegesebb mostani bemutatkozásuk a pozsonyi őszi tárlat keretében.
A Művészház hét termében, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság rendezésében 5 festő és két szobrász állított ki százötvennél több munkát. Ez a tagkiállítás főleg az anyag összeválogatása tekintetében egyenes folytatása a SZUM bemutatkozásának. Az összehasonlítás is önként adódik: az első kiállítás sok ígéretes tehetségre figyeltetett fel, beszámolt a szlovenszkói magyar piktura forrongó útjáról, az idei tárlaton ezeket az ígéreteket hangsúlyozottabban és kiteljesedve kapjuk újra, a beérkezett kiállítók pedig zártabb, befejezettebb anyaggal jelentkeznek.
Szembetűnő a lehiggadás a fiatalok csoportjánál is, akik teljesen friss munkákkal tűnnek fel, míg a beérkezettek már korábbról ismert képekkel is szerepelnek, ami emeli ugyan a kiállítás értékét, s teret ad visszapillantó értékelésnek, de lecsökkenti a tárlat frissességét és érdekességét.
Így Gwerk Ödön elhozta már az 1928-as pozsonyi kiállításáról ismert "Hegyvidéki szimfóniájá"-t, a barázdált földnek és a közte kanyargó ösvénynek lenyűgöző kompozicióját, ezt a terhes göröngyeivel nyugtalanul hullámzó földet barokkosan nehéz egével és a szétszakadó felhők mozgalmas játékával. Gwerk robusztus erejét és biztos formaösztönét ez az alkotása reprezentálta legjobban és ma is a kiállítás egyik legértékesebb darabja. Paszteljeiben erős és hangulatos, anélkül, hogy a Hegyvidéki szimfónia komor nagyságára emlékeztetne.
Reichental Ferenc, a modernek legmarkánsabb alakja, ezúttal nem szerepel szerencsésen. Nagy kompozicióiban a literális tartalom elnyomja a festőt, a szem emberét. Leszűkíti és részben elszürkíti művészetét, túlhangsúlyozza témáinak szociális tartalmát. "Ebéd" című nagyvonalú kompoziciójában erős tendenciával megnyilvánul programmja, valami túlméretezett freskószerűség is van ebben a képben, de a tartalom nem tudja betölteni a kereteket. Ahol a tendencia kihangsúlyozása kevésbé izgatja Reichentalt, témáinak emberi tartalmával erősebben leköt.
Pór Bertalan külön értéke ennek a kiállításnak. Csak négy képpel szerepel, köztük apja kitűnő arcképével és a ŤMadonna harmadik osztályonť című nagyon szerencsés kompoziciójával. Mesteri színezésével és lenyűgöző összhangjával európai vonalú alkotás. A beérkezett festők csoportjában Stern Ármin kellemes impresszionizmusával hat. Tanulmányai közt feltűnik egy bretagnei parasztasszony feje, a dolgos élet és a szegénység sztigmáival fáradt arcán és a már kissé hályogos szemének melegfényű tekintetével. Kompoziciós képe színeiben akadémikusan dekoratív, de nem meggyőző.
A kiállítás egyetlen Kárpátalján élő művészének, Erdélyi Bélának impresszionizmusba hajló naturalizmusa minden képében megragad. Kiállított képeinek egyetlen témája: a természet. Festői tudása társai közt a legnagyobb, érzései kifejezésére nem elvonatkoztatott tartalmat, hanem a tökélyig kifinomult színeket és tiszta formákat használ. A természet szépsége halk mámorba gyujtja színeit. Kár, hogy csak tájképeket állított ki és ezzel elejét vette egy átfogóbb értékelésnek.
A pozsonyi Schubert Gyula akvarelljei meleg lírájukkal hatnak. Tátrai olajképe tisztult és nyugodt művészi egyéniséggel ismertet meg. Ízléses és a festőiség lényegét kereső piktor. Jánoska Tivadar képei is erős festői kultúráról tanuskodnak, paszteljeiben teljesen kiegyensúlyozott, tudatos és eszközeivel gazdaságosan élő művész. Aktkompoziciója színeiben fáradt és formátlan. A pozsonyi művészek csoportjában Murmann József vásznait ízlés és kitünő technikai felkészültség jellemzik.
A komáromi Harmos Károly viziós tartalmú temperái, paszteljei és szénrajzai inkább irodalmiságukkal, mint festőiségükkel hatnak. Kompozicióiban tökéletes a rajz, de színei elbágyadóak. Képzelete dús mesevilágot tud megteremteni, vizióiban életet kap a természet, a hegyek, fák, felhők és vizek életre kelnek, meseszerűen kavarognak és a formának sokszerű váltakozásával érdekelnek.
Gazdag valamennyi képének elbeszélő tartalma, de túlrészletezi és elédesíti ezt a tartalmat, a lélek igazi költői szárnyalását ritkán érezzük vizióiban. Az ugyancsak grafikus és illusztrátor Nyiresy Tichy Kálmán kevesebb technikai tudással és formakészséggel, de szárnyalóbb képzelettel jelentkezik. Színei érzékenyek és vibrálók. Tűkarcainak témáit artisztikusan építi fel, gazdagon részletez. Ahol csupán illusztrál, túljut a literaturán és képzelete festői meglepetéseket hoz.
Nagy Márton a komáromi Harmos legtehetségesebb tanítványa. Benne is irodalmi hatásra törekvő festőt ismerünk meg, aki a festőiség rovására túlhangsúlyozza a témát. Még kevés a pikturális tudata és színérzéke, csak temperáiban sejttet érdekes egyéniséget, aki a kisváros fojtó kulturátlanságából keres kivezető utat.
Weiner Imre a kiállítás legvitatottabb festője. Új képein már nem érezni az új francia festészet hatását, pikturális mondanivalójában teljesen önálló lett, intellektuális tárgyakat keres és analitikus eredményeket próbál leszűrni. Szellemi problémái tagadhatatlanul mélyek és intellektualizmusában sok a meggyőző vonás. Falusi tárgyait a groteszk oldalról fogta meg, de erről a groteszk síkról újabban homályos irodalmiságba tévedt. Túlkomponálja képeit, vizióit megbénítja tudatosra erőszakolt problémáival. Zsákutcába jut, amikor freudizmust akar adni túlterhelt szimbolumaival. Nem bízza magát ösztönére, hanem az eszére.
Korábbi képeinek színezése is megnyerőbb volt, ma formában tömörebb és plasztikusabb, de színeiben kemény és gyakran nyers, ami szintén tudatos vonása. Egyáltalában hibáztatjuk ezt a túlhangsúlyozott tudatosságot s problématikusságát, szimbolumainak talányait, mintha célja a nyárspolgár megrökönyödtetése volna. Vonzóak azok a képei, melyekben tisztára festői problémákkal küzd és elejti a literális hatást.
A fiatal Staudt Mihály, Gwerk tanítványa, nem szerepel szerencsésen. Önálló kiállítása után témakörének tágítását és érettebb színezést vártunk tőle.
Lőrincz Gyula osztályharcos festő. Világnézetét belevitte festészetébe és fiatalságának és tehetségének meggyőző fanatizmusával vállalja állásfoglalásának következményeit. Művészetének célja: agitáció és a forradalom elveinek szolgálata.
Szerencséje, hogy ösztönös és egyéni látású művész, aki tudott szakítani az úgynevezett proletárművészet hangos és felületes céljaival. Ma mindinkább a festői mondanivalót hangsúlyozza, olajtemperakompozicióiban előlép a vizuális művész és a szűkebb pátriának szeretete. A kiállítás egyik aranyérmét megérdemelten az ő munkáinak ítélte oda a bíráló bizottság. Lőrincz a fiatalok legtehetségesebbje, akinek munkássága a nemzetköziség síkjáról az egyetemes emberi problémák felé hajlik.
A másik aranyérmet Prohászka István kapta. A Pozsony melletti Somorján él. Ez a csallóközi kisváros mintha egész művészetének determinálója volna. Harsogó és egészséges, üdén nyers színeivel elénk állítja a Csallóköz földet túró parasztját, kisemberét, munkását és csendőrét. Anélkül, hogy programmal vagy problémákkal túlterhelné képeit, szociális pikturát ad. Elképzeléseiben naiv és romantikusan őszinte, darabos festő, sokszor Csontvárira emlékeztet. ŤRiadalomť című kompoziciója nyers erejével, haragos színeivel reprezentáns alkotás.
A háborús viziójában az elképzelés túlságosan naív, ezt a témát csak elmélyedőbb intellektussal szabad megközelíteni. De a szlovenszkói tájvalóságot és a csallóközi ember földközelségét, kötöttségét senki sem tudta nála jobban éreztetni. Mozgás, feszültség, robbanó dinamika van alakjainak vad kavargásában. Sohasem volt formaérett festő, a forma plasztikus volta alig érdekelte, csak a mozgás lényege és a valóság, a kisember kapcsolata a kíméletlen és kegyetlen természethez fogta meg. Aktív művész, akinek mondanivalója korszerű.
A tagkiállításon két szobrász is szerepel. Riegele Lajos két plakettel és Krisztus kísértése című dekoratív márványával, Fleischmann Artur dr. pedig több portréval és néhány hangulatos terakottával. Ady maszkja és Tandler tanár portréja nívós munkák.
A kiállítás nem adta meg keresztmetszetét Szlovenszkó egész képzőművészetének, több értékes név nem szerepel a kiállítók közt, de hiányosságában is nagyon meggyőzően dokumentálta e földdarab művészetének korszerűségét.
