Két kimagasló eseménye is volt az elmúlt hónap képzőművészeti életének. Az egyik: Berény Róbert kiállítása Fränkelnél. Az egykori önmagával és a multtal is küzködő, izgatott forradalmár ma már kontemplatív nyugalommal néz maga körül, de alkalmasint mélyebben és erősebben markol a világba, mert hiszen csak a képszerű alakítás érdekli.
Valamikor még bajlódott a naturalizmussal, ma messzire túljutott rajta, mai festményei nyugodt formateremtés nyugodt eredményei. Minden meggondolás nélkül adja át magát a színek varázslatának is, de mégsem áldozza fel a szerkezeti felépítés erejét, melyet jól összehangol a színek párázó fínomságával.
Berény kialakulása körülbelül ugyanazokat a tüneteket mutatja, mint kiváló társaié, Bernáth Aurélé és Szőnyi Istváné. Művészetében teljesen elcsöndesedtek az egykori programmszerű és inkább intellektuális eredetű, mint intuitív törekvések, helyüket igazi expresszió váltotta fel: a látás öröméből fakadt benső látomás gyönyörködő alakítása.
Mély zengésű líra árad képeiről, erőteljes és tömör zúgással, és különösen elzárkózó, emelkedett világba hív, ahol a tér erejét fínom színek teszik simulékonnyá. Néha némi fanyarsággal, mintha a művész egy kissé szembefordulna önönmagával is, mintha valami kételkedő távlatot keresne alkotásaival szemben.
A másik fontos esemény Székely Bertalan rajzainak és vízfestményeinek kiállítása volt, melyet dr. Hoffmann Edith részben a Szépművészeti Múzeum, részben egy magángyüjtemény anyagából kitűnően válogatott össze. Ez a kiállítás mélyen belevilágított a Székely-kérdésbe, melyet születésének centenáriuma tett időszerűvé. Székelyben állandóan két hajlandóság küzdött egymásssal. Egészen kivételes, intuitív művészi képessége és nem kisebb erejű intellektualitása, mely fanatikus szorgalommal kereste a monumentális alakítás törvényeit.
Ebből a harcból szakadatlan kísérletezés és kételkedés fakadt, mely némelyik művészi tervét számtalan próbálkozáson hurcolta végig. Így ugyanarról a témáról vége-hossza nélküli tervezgetéseket találunk e kiállításon, közöttük néha meglepően szép megoldásokat. Néhány lapon írásbeli feljegyzéseket is, melyek emlékeztetőül szolgálnak, de alapjában csak az önmagával való elégedetlenségnek szülöttei. De aztán jócskán olyan rajzokat és vízfestményeket is, amelyek magyar kortársainak legjava alkotásaival vetekednek.
Mindenesetre ez a kiállítás is meggyőzhetett arról, hogy nagyon elérkezett az ideje annak, hogy e nagy művészünkkel szemben végre lerójjuk régi tartozásunkat, hogy kimerítő monografiában foglalkozzunk érdekes egyéniségével és nagyjelentőségű művészetével. Ma már megvan ehhez a kellő távlatunk, munkásságának eredményei pedig könnyen megközelíthetők.
Emlékezzünk meg az Iparművészeti Társulat jubiláris kiállításáról is, melyet ötven éves fennállásának évében rendezett. Megmutatta azt, hogy a mai magyar építészek kitűnő kiállítási helyiséget tudnak tervezni. Megismertetett bútortervezésünk, kerámiánk, textilmunkáink, üveg- és porcellániparunk, könyvművészetünk, ötvösségünk, háziiparunk fejlettségével, a színpadi díszletezés mai törekvéseivel, a kirakattervezés és rendezés mai ízlésével, de nem feledkezett meg népünk háziipari művészetéről sem.
Ezt a sokoldalu szemléltetést a "szép otthon" jelszava alatt foglalta össze, segítségül hívta a magasabb művészeteket, a festészetet, szobrászatot és az éremművészetet is és kiterjeszkedett úgyszólván minden egyéb vonatkozásra, melyben a mai művészet stílusa megnyilvánulhat.
A kiállítás feltűnően ízléses és ötletes volt. Meggyőzött arról, hogy ma már éppen úgy van egy jellegzetes, a kor lelkének megfelelő iparművészeti stílus is, mint ahogyan a régi nagy történelmivé vált stíluskorokban volt s hogy valóban kár ezeknek a stílusoknak utánzásával vesződni, amidőn azok lelki előfeltételei régen megszüntek.
Említsük fel végül Borbereki-Kovács Zoltán kiállítását is, mely a Tamás-galériában volt látható. Ez a fiatal művészünk a festői alakítás terén éveken át ultragroteszk formákkal küzködött. Ábrázolásmódjában mindig megnyilvánultak plasztikus hajlandóságai, melyek legújabban szobrászi művekre csábítják.
A színek érzéki szépsége különben sem volt erős oldala. Ma sem az, és festői képalakításai különben is túlságosan meggyőzőek. Szoborkísérletein azonban őszintébbnek és erőteljesebbnek látszik, mintha a szobrászat szigorúbb anyaga jobban összesűrítené és egyszerűbbre nyesné képzeletét.
